Netántán a dolog megítéléséhez megvizsgálandók a cselekmény körülményei, az elhangzott mondat kontextusa, szövegösszefüggése is?

Nem szeretnék Réthelyi miniszter úr helyében lenni. Azt hiszem, kissé elhamarkodottan nyilatkozott hétfőn az Országházban Pörzse Sándor jobbikos képviselő legújabb kirohanására válaszul. Nem mérte fel ennek a dilemmának a bonyolultságát. Azt mondta ugyanis, hogy ha igazak a hírek az igazgató sajtótájékoztatón elhangzott szavairól, akkor a "viselkedésével átlépett egy határt". Ha bebizonyosodnak a sajtóhírek, akkor „Alföldi Róbert méltatlanná vált egy kiemelt nemzeti intézmény vezetésére”. És hozzátette, már el is indította a vizsgálatot az ügyben, és az igazgatót hétfőre berendelte az irodájába.

 

A Jobbik padsoraiban természetesen nagy ovációval fogadták a választ, Pörzse képviselő úr pedig nem létező kalapja megemelését helyezte kilátásba a sejtetett miniszteri döntés iránti elismeréséül.

Nem érdektelenek az előzmények.

A Jobbik és sajtója hónapok óta valóságos hajtóvadászatot folytat Alföldi Róbert, a Nemzeti Színház igazgatója ellen. Novák Előd és Pörzse Sándor újabb és újabb interpellációkban követelik Alföldi menesztését a színház éléről. A KDNP Pálffy István személyében, ha finomabb vonókezeléssel is, de lankadatlanul kontrázik nekik. A kormány illetékesei pedig, Halász János és Szőcs Géza államtitkár, Réthelyi Miklós miniszter többnyire kényszeredetten hárítják a rohamokat. Lerí róluk, hogy a hátuk közepére se kívánják az ügyet. Maguk is szeretnének már szabadulni a folyton „botrányokat” okozó Alfölditől, de annak a látszatnak sem örülnének, hogy a Jobbik követelésének engednek.

Az előző héten a miniszter még egyértelműen elhárította Pörzse bírálatát, aki Az ember tragédiája római színének jeleneteiről készült fotókópiákat lobogtatva követelte a darabot rendező eltávolítását az igazgatói székből. Azt válaszolta neki, hogy ő is megnézte az előadást, és az kétségtelenül érdekes, újszerű, de nem találta botrányosnak. Most viszont, szembesülve ezzel a kormány számára újabb kihívást jelentő sajtótájékoztatóval, kissé tán személyesen is sértettnek érezhette magát. Hiszen éppen a múlt héten állt ki mellette a támadásokkal szemben, és lám, megint az ügyeivel kell foglalkoznia.

Azóta módosult a program, a találkozóra mégsem hétfőn, hanem csütörtökön kerül sor. És a Fideszből származó hírek szerint Alföldi sorsáról már a legfelső szinten zajlik a mérlegelés, Orbán Viktor mondja ki a végszót, miután egyeztet az ügyről Réthelyi Miklóssal és Semjén Zsolttal.

A delictumot egészen konkrétan az képezi, hogy Alföldi Róbert az őt provokáló jobbikos televízió, az N1 riporternőjének azt találta mondani: „Önnek pedig kívánok ilyen orális szexet, innentől kezdve egész életében”. Mármint olyant, amilyen a darab római jelenetében látható. És amire hivatkozva vélte indokoltnak az újságírónő, hogy afelől érdeklődjön az igazgatótól,  nem gondolja-e, hogy le kéne mondania. Holott, mint szavaiból kiderült, se ezt, se a korábbi, provokatívnak és megosztónak nevezett rendezéseit nem látta.

Pörzse képviselő úr ezt a mondatot minősítette említett interpellációjában „verbális erőszaknak”. És erre utalva beszélt Réthelyi miniszter Alföldi méltatlanná válásáról „egy kiemelt nemzeti intézmény vezetésére.

Alföldi Róbert, egy nappal a miniszterrel való találkozása előtt, ismét sajtótájékoztatót hívott össze.

A kifogásolt szavait felidézve azt hangsúlyozta, hogy az „orális” szó se nem obszcén, se nem trágár, ráadásul az újságírónő használta először a kifejezést a kérdésében. Ő pedig egy élccel válaszolt, „abban a stílusban, ahogy az újságíró kérdezett”. Mivel pedig a szóban forgó előadásban valójában nem történik szexuális aktus, a szereplők fürdőruhában vannak, ez eleve kizárja ezt. Vagyis voltaképpen „a semmit” kívánta az újságírónőnek, amikor „ilyen orális szexet” kívánt neki.

Ez bizony csakugyan így van. És általában véve jogos igény, hogy egy kiemelt nemzeti kulturális intézmény vezetője az intézménye képviseletében eljárva különösképp igyekezzen megőrizni a méltóságát, mértéktartását, vagyis válogassa meg a szavait. De mielőtt a kormány felelősei számon kérnék Alföldin ezt a kétségtelenül frivol élcet, gondolkozzanak el tán azon is, vajon ők mindent megtették-e azért, hogy megvédjék e kiemelt nemzeti intézmény vezetőjének emberi méltóságát az otromba támadásokkal szemben.

Vitatott szavainak tágabb összefüggéseit érzékeltetendő, felolvasott Alföldi egy félórányit azokból a róla szóló alpári, gyűlölködő kijelentésekből, neki címzett, minősíthetetlenül trágár üzenetekből is, amelyek a Parlamentben és főként a jobboldali, szélsőjobboldali sajtóban, az interneten és hozzá intézett levelekben hangzottak el, voltak olvashatók az elmúlt hónapokban.

E tágabb összefüggés ismeretében szerintem általában véve inkább visszafogottnak és nagy önfegyelemről tanúskodónak minősíthetők az igazgató reakciói, és legfeljebb bocsánatos elszólásnak, felcsattanásnak ez a bizonyos, kifogásolt mondat is.

Ha van valami vigasztaló ebben a szánalmas történetben, akkor az Blaskó Péter Kossuth-díjas színész egyértelmű kiállása a színház közös teljesítménye és a hónapok óta méltatlanul támadott igazgató mellett. A konzervatív Blaskó, aki 2008-ban morális megfontolásból nem vette át Gyurcsány Ferenctől a Kossuth-díjat, a sajtótájékoztatón elmondta: az igazságérzete arra indítja, hogy megszólaljon – függetlenül attól, hogy más a világnézete, hogy sok mindenben másképp gondolkodik, mint Alföldi – és arra kérje a minisztert, fontolja meg a kérdést. Egy elszólás nem lehet ok arra, hogy meghurcoljanak egy embert, és elmozdítsák az állásából.

Ritka szép jelent volt. A természetes emberi szolidaritás szép példája.

És talán a döntéshozókra sem maradt hatás nélkül. Mert most olvasom a friss hírt, felszállt a füst, megszületett a határozat. Réthelyi Miklós miniszter írásbeli figyelmeztetésben részesítette Alföldi Róbertet a Nemzeti Színház vezérigazgatóját. Vagyis mégsem minősült az intézmény vezetésére méltatlannak, maradhat a posztján.