Földi László szerint Európa háborúban áll, és Angela Merkelnek, aki az Unió vezetője, le kell mondania, mert egy nő azért mégse vezethet minket háborúba. Egy nyilatkozatba három ekkora ostoba baromságot egymás mellé hajlítani mégiscsak kitűnő teljesítmény. Földi László ezzel az intellektuális kapacitással valószínűleg tökéletesen alkalmas a hazánk védelmi vonalának titkos erejét képező, földalatti földikutya-milíciák hadműveleteinek irányítására. Mást nemigen bíznék rá. De esküszüm, nem azért, mert férfi.

Vegyük csak szépen sorra: hogy tehát Európát a kutya se támadta meg. Egyáltalán.

Egy háború elől ide menekülnek emberek: oltalomért folyamodnak, érthetetlenül türelmesen viselik a szégyenteljes körülményeket és a gyűlöletkampányt, amivel ez a csodálatos kontinentális kötelék fogadja őket. Útközben időnként párszázan meghalnak - hűtőkocsikban vagy sós vízben, ez már egyéni választás kérdése, ugye -, ez mondjuk elég ronda dolog tőlük, de hát az állítólag keresztény Európában úgyis komoly hagyománya van a mártíromságnak, szóval ez betudható afféle beilleszkedési rítusnak. Azt nehéz volna támadásként értelmezni, hogy fegyverük nincs, nem is akarnak, és elmondásuk és viselkedésük alapján is megerősíthető: békés polgári életet szeretnének élni. Háború tehát nincs.

Azután: Angela Merkel a jelenlegi német kancellár, és bár befolyása kétségtelenül óriási, az leginkább a többi állam inkompetenciájához mérve tűnik valaminek.

Igen egyszerű elmére vall a feltételezés, hogy a minden másnap darabokra hulló Európai Uniónak egy darab vezetője volna, miközben még egy nyomorult alkotmányban sem bírtak megegyezni, nemhogy menekült-kvótában. Éppen ellenkezőleg! Európa vezető politikusai egy közepesen idegesítő óvodáscsoport, élükön David Ma-Reggel-Is-Lenyeltem-a-Rolexem Cameronnal, az utóbbi évtizedek legirritálóbb elkényeztetett fehér felsőosztálybeli politikai gúnárjával, és mögötte szorosan felsorakozva a többi, változatosan hülye állam- és kormányfők, például a lassan már mindent rendeletileg betiltó spanyol Rajoy, az össze-vissza rotáló, örökké a saját korrupciós csapdáikba eső olaszok, Portugália élén egy Coelhó (!) - ez ugyan nem Paulo, hanem Pedro Passos, na de mégis. Itt van még azután az önnön legnagyobb pénzforrásának hadat üzenő Orbán, a Kárpátok legújabb géniusza, meg az egymás vérét szívó, illetve leginkább a saját lakosságuk víz alá nyomásával elfoglalt kisebb közép- és kelet-európai államok. Ja, és az örökös bukott tanuló görögök, akiknél már tényleg nem érdemes megjegyezni az aktuális miniszterelnök nevét.

Ennyi magatehetetlen hülye egy államszövetségben éppen elég ahhoz, hogy a közöttük legkevésbé hülye Merkel valóban vezetőnek tűnjék. Éppen itt a trükk: ennyi hülye, és a köztük megbúvó kicsit kevésbé vállalhatatlan alakok együtt remekül képesek bármilyen egységes működést szétverni. Látjuk is, az Unió alapvető kérdésekben sem képes dűlőre jutni, és Merkel maga inkább megnyitotta a kapukat és befogad minden menekülőt (egy rövid ideje és még egy ideig, valamennyire), mert belátta, hogy sehogy nem lehet megállapodni a különösen zavart viselkedésű kis csoporttársakkal. Ez nem vezetői pozíció, hanem a pillanatnyilag legkompetensebben viselkedő gyerek a csoportból.

És el is érkeztünk Földi lényegi állításához: hogy tudniillik egy nő ne volna alkalmas egy kontinenst hadba vezetni.

Túl a kijelentés nyilvánvalóan szánalomra méltó, mély és kimunkált gyökérségén, súlyos aktuálpolitikai tájékozatlanságról is tesz tanúbizonyságot. Mindez különösen aggasztó egy olyan ember esetében, aki magát titkosszolgálati szakértőként pozicionálja, és valami beláthatatlan okból meg is szokták szólaltatni a magyar elsővonalas médiában. Pedig szegénykém még bőven a kommunista belügynél szocializálódott, és mint oly sokan, ő is jó helyen maradt a rendszerváltás után is, mígnem a '90-es években elhíresült Nyírfa-ügyben még az akkori MSZP számára is kínossá vált.

Földi szerint az éppen a legnagyobb európai civil kitüntetést megkapó netadó-tüntetéshullám külföldről szervezett konspirált akció volt, ami szintén súlyosan kétségbe vonja, hogy tizenötnél vajon képes-e tovább számolni, vagy meg tudja-e különböztetni a kutyaszőrt a kockasajttól. Persze ezzel az előélettel már meg sem kell döbbennünk azon, hogy semmit, de semmit nem tud per definitionem a nőkről, sem a politikai kompetenciáról, de Merkelről magáról sem. Minek is? Farka van, az meg ehhez a szakmához pont elég.

Holott Merkel politikai hatékonyságának a kulcsa éppen a farokméregetés kisszerűségét nélkülöző, poroszosan kemény taktikában rejlik, amivel időnként még Putyinnak is meggyűlik a baja. Már ha Merkel ezt így akarja. Merkel elképesztően ügyesen használja az országa gazdasági befolyását, anélkül, hogy abban személyes súlya volna. Nehezen tudok nála határozottabb vezetőt elképzelni egy háborúzó Európa élére.

Pedig sem háborúzó Európát, sem annak élén álló határozott vezetőt nem szeretnék látni soha.

De nem ő az első ilyen keményseggű nőnemű vezető. A Liberális Párt mai közleményében felidézi Nagy Katalint és Indira Gandhit is, de tudomásunk szerint - az általam cseppet sem kedvelt, kártékony szörnyeteg - Margaret Thatcher zavarta le az Egyesült Királyság élén a 20. század második felének egyik legprecízebb háborúját, és Margaret Thatcher, mint azt több beszámoló is megerősíti, minden valószínűség szerint nő volt.

Persze a nőket vélelmezett érzelmi gyengeségükre hivatkozva alkalmatlannak nevezni nem pusztán az illető történeti, de jelenkori politikai ismereteit is minősíti. Hadd idézzek csak néhány legendás USA-külügyminisztert, akik ráadásul szorosan követték egymást: Bill Clinton alatt Netanjahut és Arafatot egy lendülettel iskolázta le Madeleine Albright, majd George W. Bush alatt a rémisztő Condoleeza Rice, Obama alatt (vagy időnként felett) pedig az előbbieknél is jóval keményebb fából faragott Hillary Clinton nem félt nagyon a tűzparancsoktól.

Én ezeket nem tartom pozitív teljesítményeknek, sőt. Inkább tartom tipikusnak, hogy a nőgyűlölő hatalmi gépezetben a kifejezetten kegyetlen, antiszociális nők jobban érvényesülnek, mint akik megtartják a szociális érzékenységüket. Érzékenynek lenni nem a sírdogálást jelenti, hanem egy elengedhetetlen emberi minőséget, ami különösen fontos volna ezen a politikai terepen, ahol sokan arra büszkék, hogy kizárólag aktuális hatalmi érdekek mozgatják őket, és büszkén vállalják a machiavellizmusukat, ami pedig többé-kevésbé a legundorítóbb állásfoglalás a világon.

A fentebb felidézett asszonyok - Indira Gandhit leszámítva - nem épp az érzékenységükről híresek, inkább azért hozom fel őket, hogy Földi Lászlónak a saját mércéje szerint megmutassam, mennyire alkalmatlanok a nők arra, amiről ő azt képzeli, hogy az a politikai vezetés. Nos, Földi úr, szomorú szívvel mondom: éppen csinálják.

Ezzel együtt is sokan dolgozunk azon, hogy sikerüljön végre áttörni azt a nyomorult üvegplafont, és a közegellenállás csökkenésével kevésbé kőkemény nők is vezető pozícióba kerülhessenek. A nők már sokszor megmutatták, hogy bármire képesek, amire a hatalmon lévő férfiak. Most éppen arra volna inkább szükség, hogy ne pont ugyanazt csinálják. Mert egyelőre elég pocsék itt.