Kolónia-összeomlásnak (Colony Collapse Disorder; CCD) nevezte el a tudományos szaksajtó azt a jelenséget, amelynek következtében egyes kutatók szerint éhínség vagy legalábbis élelmiszerválság fenyegetheti a nyugati világot. Elsőként, idén tavasszal, a New York Times című amerikai napilap számolt be az USA háziméhállományának rohamos pusztulásáról. Tény, hogy az Egyesült Államokban regisztrált 4,5 millió méhcsaládból az elmúlt pár évben 700 ezer valóban eltűnt, egyes méhészetekben a 90 százalékot is elérte a veszteség mértéke. A sci-fiket idézően talányos CCD jelenség okozójaként a világsajtó nemrégiben a mobiltelefóniát, az elektromágneses sugárzást állította pellengérre a német koblenz-landaui egyetem fiziológiai tanszékén végzett kutatásokra hivatkozva. A Jochen Kuhn professzor nevével fémjelzett 2006-os - a The Independent című brit lap hasábjain áprilisban félreértelmezve felkapott - vizsgálat azt firtatta, lehet-e összefüggés a "mobilsugárzás" és a méhek pusztulása között.

Mi kerül a mézescsuporba? © Stiller Ákos

A hír azért is hozhatta lázba a közvéleményt, mert már korábban is voltak rejtélyes - a magyar szaknyelvben családelnéptelenedésnek nevezett - méhpusztulások, amelyekről csak jóval bekövetkeztük után sikerült kideríteni, milyen kórokozó számlájára írhatók. A felderítés ugyanis rendkívül nehéz: az áldozatok tetemeit pillanatok alatt "feldolgozza" az anyatermészet, elpusztult egyedet gyakorlatilag nem lehet vizsgálni, az életben maradtak tanulmányozásával pedig nem feltétlenül állítható fel pontos diagnózis. Ami az idei sajtóhírt illeti: "végül is nem mutattunk ki semmiféle összefüggést a mobilsugárzás és a CCD között, de ezt a lapok már elfelejtették megírni" - világított rá a hírgyárak működési mechanizmusára május végén az International Herald Tribune hasábjain Kuhn professzor. Holott vizsgálatukra hivatkozva a média hetekig - egy Albert Einsteinnek tulajdonított frappáns bon- mot-t idézve - ismételgette: ha kipusztulnak a Földről a méhek, az emberiség legfeljebb négy évvel éli túl őket.

Ez utóbbi megállapításban egyébként van némi igazság: közel száz, az emberi táplálkozásban jelentős szerepet játszó haszonnövény minőségére és mennyiségére van jelentős hatással a méhek általi beporzás. Az amerikai kontinensen például a mandulaültetvények, az almáskertek, az őszibarack- és cseresznyeligetek, illetve az áfonyások beporzásával hajtanak nemzetgazdasági hasznot az ott nem őshonos - szelídített és e munkára szelektált óvilági - hártyásszárnyúak. "A farmerek több száz dollárt is fizetnek a méhészeknek - 17-70 ezer egyedet számláló - családonként, hogy a kaptárakat virágzó ültetvényeik mellé telepítsék" - vázolja a méhgazdaságtan alapjait Békési László, a gödöllői Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet méhtenyésztési és méhbiológiai kutatócsoportjának tudományos főmunkatársa.

Elsősorban egyfajta rablógazdálkodás áll a CCD hátterében, és csak ezt követik a környezeti ártalmak - állítja a méhspecialista állatorvos. Az utóbbi évtizedekben ugyanis a méhszegény Nyugat-Európában és Amerikában elharapódzott az ipari léptékű méztermelés, amely kisebb mértékben Magyarországra is begyűrűzött, holott itt minden két-három négyzetméterre jut egy mézelő méh. A kurrens méhészpraxis lényege, hogy az utolsó cseppig ki kell pergetni a mézet a kaptárakból, a szorgos rovarokat pedig mesterséges cukrokkal kell táplálni. Ennek eredményeként egy magyar méhcsalád ma átlagosan 100 kilogramm mézet termel a két évtizeddel ezelőtti 20-40 kilóval szemben. Az amerikai méhesgazdák azonban még ennél is tovább mennek: virágzás után kiirtják a családokat. (Télen ugyanis táplálni kellene őket, hiszen a méhek épp az áttelelés idejére gyűjtögetik a lépekbe a mézet.) Profitemésztő kosztoltatás helyett következő tavasszal ausztrál vagy hawaii tenyésztőktől package beenek (csomagméhnek) nevezett kiszerelésben megrendelik az új famíliák törzsgárdáját.

"E módszer következtében aztán az USA méhállományának egyharmada beltenyésztett, a genetika törvényei szerint gyönge immunrendszerű, a kórokozókkal szemben igencsak védtelen egyedekből áll" - említi a CCD jelenség egy másik lehetséges okát Békési. De kikezdheti a védekezőmechanizmust a több ezer kilométeres távolságba való utaztatás kiváltotta stressz, valamint az egyoldalú táplálkozás is. A hatalmas, gyakran több ezer négyzetkilométeres egybefüggő területeken, szakszóval monokultúrákban termesztett egyazon növényfaj egyedeinek virágporfehérjéje nem biztosítja az egészséges méhléthez szükséges változatos táplálékforrást, ezért hiánybetegségek léphetnek fel. Az egyébként szokványos, "hasmenést" okozó méhbélélősködő, a nosema, vagy a haszonrovar "vérét" szívó varroa atka fertőzése így tömeges pusztulással végződő járványokat okozhat.

A mobiltelefóniával szemben a kutatók szerint a génmódosított haszonnövények is veszélyt jelentenek a 30 millió éves történetük során több jégkorszakot és globális klímaváltozást átvészelt méhekre. A nemzetközi kutatások részeredményei - például a Jénai Egyetem 2005-ös vizsgálatai - azt mutatják, hogy a génmódosított táplálékon tartott méhek laborkörülmények között fogékonyabbak a hasmenés kórokozójára, és nehezebben tájékozódnak. Ennél biztosabbat azonban nem lehet tudni. A génbizniszben érdekeltek elzárkóznak a termékeikkel kapcsolatos, komplex összefüggéseket firtató tudományos vizsgálódásoktól. A független kutatók részére sem vetőmagot, sem pedig virágport nem biztosítanak.

VAJNA TAMÁS