Az IMF intervenciója nem erőszakos, a fenyegetés mindössze abban áll, hogy nem kapunk hitelt, ha tovább bolondozunk. És nem is tartanak igényt mindenki figyelmére. Aki képes az országát finanszírozni, az leszarhatja a valutaalap elvárásait. Ha sikeres istenkirályságot épít kizárólag olajtermelésre vagy pálinkafőzésre, akkor az IMF nem fog beleszólni semmibe, de még csak találkozni sem kell velük.

Nehéz persze egy életvitelszerűen hazudozó legényegylet szövegéből kihámozni, mi is az ábra. Hiszen már az is hazugság volt, hogy tárgyalásokba kezdtek, sőt meg is állapodtak egy új típusú hitelkeretben, ami tök más, mint a régi, kommunista típusú. Elképzelésem sincs, mire jó ez. Taktikának rossz; az még érthető volna, ha tényleg elkezdenék a tárgyalásokat, vagy legalább telefonáltak volna előtte, azzal talán ki lehetett volna húzni egy ideig. De így csak a csütörtök délutánt mentették meg. Volt pár reményt keltő, vidám óránk, egészen addig, amíg az IMF nem cáfolta, hogy ismernének bizonyos Matolcsyt. A csütörtök estét, a pénteket és mind az utána következő időt, úgy tűnik, kihagyta a számításból a nagy stratéga, aki ezt kifundálta. Az IMF-nek itt nemcsak gazdasági segítséget kell nyújtania, hanem hírszolgáltatást is – de ez kiderült már az amerikai demars szánalmas történetéből.

A remény hal meg utoljára. Én erősen bízom abban, hogy a Nemzeti Ügyek Kormánya elég rátermett, intelligens és felelősségteljes ahhoz, hogy rendezetten levonuljon a pályáról, leadja a belépőkártyáját, és a továbbiakban nagyon szerényen ugasson Magyarország megváltásáról. Pihen a gyorsnaszád, így szállt le a bicikliről. Benne kussol a sötétség.

Aki másnak vermet ás

De volna itt még valami, uraim. A végelszámolás. Mit is köszönhetünk tehát az eddigi kormányzásnak?

Sikerült lenyúlni, majd jelentős részben eltékozolni hárommillió ember összesen mintegy háromezermilliárd forintos megtakarítását. Erre azért volt szükség, hogy ne kelljen úgynevezett megszorításokat bevezetni, mivel a megszorításokról megmondták, hogy nem vezetnek sehova. Sikerült ugyanezért veszélyessé tenni minden magyarországi befektetést: a külföldieket kiszámíthatatlan különadókkal, a belföldit ugyanilyen kaotikus adószabályokkal és a haverok protekciójával. Továbbá sikerült sosem látott mélységbe taszítani a forintot, amit nemcsak a devizahitelesek szívtak meg, hanem az állam is. És nevezték ezt unortodoxnak.

Mindehhez kiépítettek egy kivételesen koncentrált struktúrát, Orbán Viktor teljhatalmát. De az mind a jó cél segédeszköze volt ám! Csak ahhoz kellett, hogy hatékonyabban tudjanak dolgozni érettünk, és mi elkerülhessük a neoliberális megszorításokat.

További olvasmány

Végvonaglásról még:

Kis ember, hát itt a vége

Na most ez nem jött össze. A fent felsorolt, és a fel nem sorolt áldozatok tehát teljesen hiábavalóak voltak. Újra a start mezőn vagyunk, csak nyertünk hozzá egy teljhatalmú bohócot. Orbán Viktor elkúrt másfél évet, és irdatlan mennyiségű köz- és magánpénzt. Konkrétan száz százalék, hogy jobban jártunk volna, ha Bajnai Gordon folytatja abból a neoliberális kottából, amihez Orbán másfél év tajtrészegség után visszakullog. Hát, erre adtak az emberek felhatalmazást. Remélem, figyeltek az emberek, tanultak, és legközelebb jobban vigyáznak.

Alkotott viszont maradandót a Fidesz. Ez pedig az elszámoltatás igényének felvetése. Igenis jogos, hogy ha egy miniszterelnök döntése nyomán valóban előnytelen telekcserét hajt végre az állam, akkor azt magyarázza meg büntetőjogi felelősség mellett. Az a kérdés, hogy a fent említett másfél éves hűtlen kezelés büntetési tételét hogyan számoljuk; a szokásos átváltással csak a nyugdíjkassza érne vagy kétmillió év elzárást. Felőlem úgy osztják szét egymás között, ahogy akarják. De aki nem kér belőle, annak lassan ideje megkeresni a mentőcsónakot, mert ez a naszád a pokolba megy.