Az új-régi seprű

Mint két testvér, annyira hasonlít egymásra Namíbia távozó és a múlt hét elején, a voksok több mint háromnegyedével megválasztott új elnöke. A szinte azonos külső azonban eltérő személyiségeket takar: Sam Nujoma, a délnyugat-afrikai ország alapító elnöke karizmatikus alkat, az általa kiszemelt utód, Hifikepunye Pohamba pedig inkább visszahúzódó természetű. A 15 évi országlás után jövő márciusban lelépő Nujoma megtartja a kormányzó párt, a SWAPO elnöki tisztét, így visszavonulása csak részleges, Pohamba pedig nem kíván kilépni mentora árnyékából. Jellemző, hogy míg az utolsó kampánygyűlésen Nujoma majd egyórás beszédet tartott, Pohamba alig néhány percre szólalt meg. És amit mondott, beszédesebb mindennél: "Nem vagyok független, hanem csupán a párt kollektív vezetésének tagja."

A Dél-afrikai Köztársaságtól való függetlenségét az 1989-ben kivívott Namíbia első hatalomváltása tehát zökkenőmentesnek ígérkezik. A két politikus évtizedeken át együtt harcolt a szabadságért. A 19. század végén formálisan is német gyarmattá vált területet a Népszövetség 1920-ban adta dél-afrikai mandátumba. Idővel a Dél-afrikai Köztársaság katonailag is megszállta Délnyugat-Afrikát - a későbbi Namíbiát -, majd ott is kiterjesztette az apartheid rendszerét. Nujoma vezetésével 1960-ban jött létre a SWAPO (Délnyugat-afrikai Népi Szervezet), amely részben kubai segítséggel számos afrikai országban - például Zambiában és Angolában - létrehozott bázisairól gerillaháborút indított Pretoria ellen.

Közben Nujoma járta a világot, hogy pártját népe egyetlen képviselőjeként ismertesse el. Végül 1988-ban a Dél-afrikai Köztársaság, Kuba és Angola aláírta a Namíbia függetlenségéről szóló megállapodást, Nujoma egy évre rá hazatért, és 1990-ben pártjával meggyőző többséggel győzelmet aratott az ENSZ által szervezett választásokon. A mostani utód a függetlenség után is követője maradt az ország alapító atyjának, akit a kormány tagjaként is szolgált.

Azért sem várható, hogy a 69 éves Pohamba változtatna elődje politikáján, mivel a 75 éves Nujoma vezetése alatt maradt SWAPO egyeduralma sem kérdőjeleződött meg. A párt a múlt hétfőn és kedden, az elnökivel egyidejűleg tartott parlamenti választáson a vasárnap közölt végeredmény szerint a 72 törvényhozói mandátumból 55-öt szerzett meg. Az egyetlen kérdés talán az, hogy az új kormányban milyen arányban kapnak helyet a SWAPO fiatalabb nemzedékének képviselői.

A jórészt elsivatagosodott, gyéren lakott, 1,9 milliós Namíbia legnagyobb problémája a munkanélküliség és a szegénység. Az ország főként a gyémántbányászatból, a mezőgazdaságból és a turizmusból él, és bár 2350 dolláros egy főre jutó hazai össztermékével (GDP) nem tartozik a legszegényebb afrikai országok közé - a növekedés 5 százalék körüli -, a gazdagság csak egy kisebbség privilégiuma. A homokdűnék és a gyémánt országának is nevezett Namíbiában a zord természeti körülmények - hol szárazság, hol trópusi esőzések - nem ígérnek paradicsomi állapotokat, a várható élettartam a nőknél 46, a férfiaknál 43 év. Sűrűn szedi áldozatait az AIDS is, a lakosság húsz százalékára kiterjedő HIV-fertőzés elleni harcot Nujoma nemzeti prioritásnak nevezte.

A választást azonban jórészt apátia kísérte, a helyszíni beszámolók szerint hiába elégedetlenek sokan a SWAPO-val, az ellenzék rendkívül megosztott. Namíbia mindazonáltal eddig elkerülte a sok más afrikai országra jellemző káoszt vagy véres polgárháborút. Éppen ezért Nujoma pártjának és kiszemelt utódának győzelmét bőven biztosította a viszonylagos stabilitás és a nem túl régen vívott függetlenségi harc dicsősége. Ráadásul a 90 százalékban keresztény országban a kontinensen megszokott módon az etnikai hovatartozás is számít a voksok leadásánál, márpedig Nujoma és Pohamba egyaránt a lakosság felét adó ovambo törzshöz tartozik.

Ám az idillt megzavarhatja, hogy - a közeli Zimbabwéban katasztrofális következményekkel járó földkisajátítások emlékét idézve - Namíbiában is egyre vitatottabb a földreform. A tulajdonváltás eddig az önkéntesség és a kártalanítás alapján zajlott, de Nujoma a folyamat gyorsítását ígérte. Ráadásul a távozó kormányban épp Pohamba tölti be a földügyi miniszteri posztot. A kabinet szerint a gyarmati örökség felszámolásáról van szó, a fehér farmerek egyik szókimondó képviselője, Siggi Eimbeck azonban azzal vádolja a kormányt, hogy a földügy az igazi problémákról tereli el a figyelmet.

A namíbiai kormány kétszázezer fekete nincstelent akar földhöz juttatni, és ezért már a függetlenség elnyerése után meghirdette programját: a fehérek maguktól adják el farmjaikat. Mivel azonban az utóbbi 15 évben csak mintegy 600 gazdaságról mondtak le önként fehér tulajdonosaik, a folyamat lassúnak ítéltetett. Ezért a fehér farmereket most azzal fenyegetik, hogy ha nem bocsátják áruba földjüket, akkor azt önkényesen sajátítják ki. A londoni BBC szerint ugyanakkor jelenleg a művelhető területek több mint ötven százaléka már feketék tulajdonában vagy bérletében van, ami azt mutatja, hogy a reform valamennyire mégis eredményes, és - talán éppen ezért - eddig nem kísérték önkényes és véres földfoglalások.