New York Times
Donald Trump kettészakította a Nyugatot, mert a nagy geopolitikai játékosok ugyan tektonikus mozgásokat indíthattak be a geopolitikában, ám a kisebb szereplők törhetik a fejüket, miként éljék túl az így létrejövő repedéseket. Ezt fejti ki vendégcikkében a két varsói szerző: Jaroslaw Kuisz, a Kultura Liberalna főszerkesztője és Karolina Wigura, a főváros egyetemének professzora.
Lassan kezd körvonalazódni az új amerikai külpolitikai doktrína: a nukleáris nagyhatalmak elvehetnek mindent, amit akarnak, kiválasztják a befolyási övezetüket, szabadon alakítják a határaikat. A kelet-európai, valamint a dél- és kelet-ázsiai kisebb demokráciák viszont árulásként élik meg ezt a felfogást.
Az egykori kis szocialista országok ráálltak, hogy meghonosítsák a liberális demokrácia normáit, bár az a folyamat egyenetlen volt, elég csak az orbáni illiberális demokráciára, valamint a nacionalista-populista lengyel PiS nyolc kormányzati évére gondolni. De az irány egyértelmű volt: a lehető legszorosabb köteléket kívánták kialakítani a világ vezető demokratikus szuperhatalmával, hogy tehetősebbek legyenek és nagyobb biztonságban élhessenek.
Csakhogy a világ kettétört: az egyik fele Trumpé, illetve más ragadozó demagógoké. A másik tábor tagjai még hisznek a szabadelvű demokráciában, a nemzetközi megállapodásokban és a nemzeti önrendelkezés jogában. A kisebb államok azonban csapdába kerültek, főleg Ukrajna. Az amerikai elnök megnyilvánulásai szinte egzisztenciális pánikot váltottak ki.
Ezért létre kell hozni a demokratikus értékek szövetségét, amiben az EU-nak kulcsszerep jut. De bármilyen furán is hangzik, lehet, hogy a történelemben most először két Nyugat van.
