Szent-Iványi István az EU alkotmányról

Hvg.hu: Mit remélhet az új alkotmánytól egy magyar átlagpolgár?

Szent-Iványi István: Az alkotmány elfogadásával az uniós polgárságnak is kiteljesedik. Amint megszűnnek a munkavállalásra vonatkozó átmeneti korlátozások, a magyar polgár teljes jogú európai polgár lesz, aki korlátlanul költöz-het bármelyik tagországba, ott letelepedhet, munkát vállalhat, illetve vállalkozhat, hitelt vehet fel, részt vehet a szavazá-sokon, sőt indulhat az európai parlamenti vagy önkormány-zati képviselőválasztáson. Az Unión kívüli országokban például bármely uniós tagország diplomáciai képviseletének védelmét élvezheti.

Melyek voltak az alkotmánnyal kapcsolatos főbb kifogások?

Az Európai Néppártban tömörült konzervatívok eleinte követelték Isten, illetve a kereszténység kiemelését a szövegben, később megelégedtek az európai közös gyökerek, közös értékekek hangsúlyozásával. A szocialisták határozottabb elkötelezettséget szerettek volna a a szociális jogok terén, a liberálisok viszont az Alapjogi Charta beemelését és az integráció mélyítését szorgalmazták. Végül sikerült e téren is kompromisszumra jutni, mindenesetre a magasszíntű foglal-koztatottság, a nők és férfiak esélyegyenlősége, mindennemű diszkrimináció megszüntetése kiemelten szerepel az elérendő célok között..

Ha jóváhagyják az alkotmányt, mi változik?

Véleményem szerint az alkotmány bevezetésével – ha a 2006. november 1-jén valóban hatályba lép - komoly lépést teszünk a föderatív Európa felé. Elmélyül az integráció, bővül a parlament hatásköre, azaz egyértelművé válik, hogy az Unió az államok és a polgárok uniója. A parlamenten keresztül az európai polgárok közvetlenebb ellenőrzést gyakorolhatnak az uniós ügyek felett. Egyre több olyan terület lesz, ahol az Tanács határozatai csak a parlament jóváha-gyásával léptethetők életbe. Vagyis a parlament társdöntése nélkül a jövőben kötelező erejű európai jogszabályt szinte nem is lehet hozni. A hétéves költség-vetésre is az Európai Parlamentnek kell áldását adnia, mint ahogy nélküle nem lehet bővíteni az Uniót újabb tagokkal sem. Mezőgazdasági, kereskedelmi, fogyasztóvédelmi témákban is szükség lesz a parlament igen szavazataira. A Tanácsban jelentősen csökken az egyhangú döntések köre, ehelyett a tagálla-mok számát és népességét figyelembe vevő minősített többséggel lehet majd határozni a legtöbb kérdésben. Az Európai Tanács két és fél évre választott - és egyszer újraválasztható elnöke - biztosítja majd a folyamatosságot és kiegyen-súlyozottságot a Miniszterek Tanácsát irányító tagállami elnökségekkel szemben. Kialakítják az egységes külügyminiszteri posztot. Igaz, szociális téren a döntések alapvetően tagállami hatáskörben maradnak, de a foglalkoztatás-politikában, az oktatásban, egészségügyben a tagországoknak figyelembe kell venniük a lisszaboni folyamat ajánlásait, azaz törekedniük kell a 70 százalékos foglalkoztatottsági arány elérésére, az oktatási szint javítására, az egészségügyi rendszer átalakítására.

Milyen esélyei vannak a tagországok jóváhagyásának?

Litvánia és Magyarország már elfogadta, 23 országban még hátra van a ratifikálás; túlnyomórészt a parlamentekben, de jó néhány országban referendum dönt erről. Az utóbbi eljárást követi Írország, Nagy-Britannia, Fran-ciaország, a skandináv országok. Ezekben a tagországokban többnyire kétesélyes a kimenetel. A lengyeleknek kezdetben komoly fenntartásaik voltak, de azután agrártermelőik tetemes EU-pénzeket vettek fel, azóta ott a közvélemény hangulata átbillent EU-barát irányba. Az angol közvélemény jó része már szkeptikusabb. Franciaországban egyesek az alkotmány ratifikálását igyekeznek összekötni az EU bővítésével, és a török belépés rémével ijeszt-getnek. Így azután nincs még lefutva a ratifikálás kérdése…

Mi történik, ha nem mindegyik tagország ratifikálja az alkotmányt?

Ha van akárcsak egyetlen ország, amelyik nem szavazza meg, akkor nagy valószínűséggel nem léphet érvénybe az alkotmány a kitűzött időben. Vala-milyen megoldást azonban kell majd találnunk. Jogászok bevonásával 7-8 vál-tozat készül, mit lehet ilyenkor tenni. Néhányan felvetették, hogy amelyik ország nem ratifikálja az alkotmányt, az kizárja magát az Unióból. Nehéz persze elképzelni az EU-t például Nagy Britannia nélkül. Az biztos, hacsak nem készülünk fel időben minden eshetőségre, az EU legsúlyosabb válsága elé nézhetünk.

Hirschler Richárd