Csihi-puhítás

Meglepően rövidre fogta a múlt pénteken az adó- és járulékcsomag vitáját az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT). Pedig a szokásos adagon felül most két új törvényt, az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról, illetve a luxusadóról szólót is ki lehetett volna vesézni. Ráadásul ezúttal nemcsak a következő évre, hanem az az utáni négyre is tervezett a kabinet (HVG, 2005. szeptember 17.). Az utóbbit - kiszámíthatóságot, tervezhetőséget remélve - az OÉT munkavállalói és munkaadói oldalán kedvezően fogadták, a nagyobbik ellenzéki párt viszont sértésnek veszi. A kormány "olyan időtartamra is próbál meghatározásokat megfogalmazni, amihez remélhetőleg nem sok köze lesz" - utalt a 2006. évi választások vágyott eredményére a törvények ugyancsak múlt héten kezdődött parlamenti vitája során Balsay István fideszes képviselő. Frakciótársa, Mádi László szerint viszont így is "nagyon soványka és nagyon gyengécske kis átalakítás" kísérletének lehetünk szemtanúi.

Az OÉT-en a vita lerövidítésének és a szokásos keménykedések elmaradásának mintha az lenne a magyarázata, hogy mindhárom fél arra törekedett: a nagy nyilvánosság előtt zajló plenáris ülés helyett szűkebb körben egyeztessenek, csikarjanak ki engedményeket. Erre utal, hogy senki sem torpedózta meg, sőt mindenki támogatta azt a szakszervezetektől származó javaslatot, hogy a részletek tisztázását a fórum gazdasági bizottságához delegálják. S nem tiltakoztak Veres János pénzügyminiszter elképzelése ellen sem, mely szerint az október 15-ei újabb plenáris tanácskozáson már nyélbe is kellene ütni a megállapodást. Igaz, ez a másik két oldalnak is érdekében áll, hiszen mielőbbi megegyezés szükséges ahhoz, hogy a munkavállalói és munkaadói kívánságokat módosító indítványokba ültethessék át.

Az idő szűke nyílt kártyákra kényszerítette az érdekképviseleteket, elmaradt a taktikázás, ehelyett - szokatlanul - mindenki feltárta, mihez ragaszkodik a leginkább. A béren kívüli munkáltatói juttatások adómentességének kormány által javasolt korlátait például a szakszervezetek és a munkaadók is feloldanák, csak éppen másképp (lásd Variációk adóra és tébére című írásunkat). A munkavállalói érdekképviseletek emellett a személyi jövedelemadóban (szja) olyan kulcsokban gondolkodnak, amelyek az átlagos és az annál kisebb jövedelműek számára előnyösek - érveiket az ellenzéki parlamenti képviselők örömmel dörgölték a kormánypártiak orra alá. OÉT-beli partnereiéhez hasonló stílusban tárgyalt a pénzügyminiszter is: jelezve, hogy a kormány mely kérdésekben hajlítható.

Tárgyalásra kész például az adómentességi korlátok és a négykulcsos szja dolgában is. Ami igencsak meglepő, mert bár ez nem lenne idegen a szocialistáktól, az szja egyszerűsítését, a kedvezményektől való megtisztítását zászlajára tűző koalíciós partner aligha menne bele a kulcsok számának növelésébe. Alighanem erre utalt Veres János, amikor a tárgyalási szándék mellett azt is jelezte: nehéz lesz átvinni a szakszervezeti igényt. Mint ahogy valószínűleg még olyan aprócska változtatást is, amit a különben a kormányt az adócsomag visszavonására biztató MDF javasolt, miszerint az szja alsó kulcsának sávhatára ne évi 1,55 millió, hanem 1,8 millió forintnál legyen, s a bevételkiesés pótlására maradjon meg a mostani 38 százalékos felső kulcs. A Fidesz vezérszónoka, Varga Mihály volt pénzügyminiszter szerint a normálisan működő adórendszertől egyebek között a gyermeket nevelő családok támogatását is el lehetne várni, emiatt követelik, hogy az egy- és kétgyermekeseknél is maradjon meg a családi kedvezmény. A koalíció adófilozófiája szerint viszont a közterheket meg kell tisztítani a támogatásoktól, adókönnyítés helyett ezért is javasolnak a mostaninál magasabb összegű családi pótlékot.

A munkaadói érdekképviseletetek ragaszkodnának a természetbeni juttatások adóterhének csökkentéséhez is, amiről Veres szerint szintén lehet szó. Ugyanakkor kizárt, hogy az általános forgalmi adó (áfa) 25 százalékos felső kulcsának a parlament által már elfogadott - a benzinnél és a gázolajnál már október 1-jétől hatályba léptetett - 5 százalékpontos csökkentése helyett az élőmunka terheinek a könnyítésén gondolkodjon a kormány. Még ha az utóbbit szívesebben fogadnák is a munkaadók, a Fidesz pedig az áfamérték apasztása mellett is el tudná képzelni a társadalombiztosítási járulék - a kormány által csak a későbbi évekre javasolt - jelentős mérséklését. Igaz, az ellenzék módosító indítványa arról már nem szól, hogy az emiatt kieső mintegy 300 milliárd forintos bevételt mivel lehetne pótolni az amúgy is lyukasnak ígérkező jövő évi költségvetésben. A szakszervezetek is szívesebben vették volna, ha az adókönnyítés áfa helyett a bérek oldaláról érkezik. A szavazóbázisuk jelentős részét kitevő nyugdíjasok érdekeire hivatkozó szocialisták viszont ragaszkodtak az előbbihez.

MOLNÁR PATRÍCIA