Széles sávra váltanak a mobilcégek

Optimizmusba csapott át a hazai szolgáltatók korábbi szkepticizmusa, amellyel az új, elődjeinél gyorsabb adatátvitelt és internetalapú multimédiás használatot is lehetővé tevő harmadik generációs (3G) mobilszolgáltatást várták. Tavaly, a széles sávú mobilozásra kiírt tender (HVG, 2004. december 18.) idején még azt latolgatták, hogy a videotelefonon kívül nincs is olyan plusztudása a 3G-nek, amire a hagyományos rendszerek - némi felturbózás után - ne lennének képesek, ez pedig kevés az áttöréshez. Most viszont gőzerővel láttak hozzá a piac megdolgozásához.

"Ha nem tudod legyőzni, állj az élére" alapon a T-Mobile Magyarország Távközlési Rt. mindenkit megelőzve, már augusztus 26-án megindította a kereskedelmi szolgáltatást, jóllehet a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) tavaly decemberi, a frekvenciahasználati jogosultságról szóló határozatában 12 hónapot adott neki a kezdésre, akárcsak a Vodafone Magyarország Rt.-nek. A mobilpiac-vezetőt kicsit később, október 10-én követte a Pannon GSM Távközlési Rt. is, amely pedig úgy szerzett széles sávú mobilszolgáltatásra alkalmas frekvenciablokkot, hogy egyáltalán nem vonatkozott rá szolgáltatásindítási kötelezettség. Meglepően csendes viszont a Vodafone: a 2G-s előfizetői táborát eddig agresszíven bővítő cégnél hírzárlat van a 3G-fejlesztés ügyében, tavaly év vége óta a Vodafone csak roamingszolgáltatást ajánl, amellyel külföldön ADSL-sebességgel kapcsolódhat az internetre a 3G-kompatibilis készülékkel rendelkező előfizető.

"Itt az ideje a hálózat kiépítésének, a piac a széles sáv irányába mozdult" - indokolta a sietséget Maradi István, a T-Mobile vezérigazgató-helyettese, arra utalva, hogy a piacot megdolgozó ADSL-vonalak eladásai minden várakozást felülmúlva bővülnek. Arra senki sem vállalkozik, hogy megbecsülje, milyen gyorsan terjed majd a 3G, csak annyi biztos, hogy az NHH által szabott feltételek nem kényszerítik erőltetett ütemű fejlesztésre a szolgáltatókat: a szerint az év végéig a főváros tágabban vett belvárosát kell lefednie a T-Mobile-nak és a Vodafone-nak, és 2008-ra is csak az ország lakosságának 30 százalékát kell elérniük (a Pannont ilyen kötelezettség sem terheli). A T-Mobile ehhez képest már Budapest 80 százalékát "behálózta", és az év végére valószínűleg az egész fővárost lefedi, azután pedig a vidéki nagyvárosok következnek, az igények függvényében. Ugyanezt tervezi a Pannon is.

Az igényekről viszont egyelőre nem sokat tudni. Hajnal Géza, a Pannon mobil adat- és üzletfejlesztési igazgatója úgy becsüli, hogy a 9,1 millió hazai maroktelefon közül ma 5-6 ezer a 3G-s készülék, s ebből mintegy 3 ezer Pannon-ügyfelek zsebében van. A T-Mobile viszont úgy tudja, csak a saját ügyfeleinél 10 ezer készülék van. Hajnal 2006-tól várja a nagy ugrást; egy év múlva reményei szerint akár 500 ezer előfizetője is lehet az új rendszernek. Az új készülékeken egyébként a beszéd és az adatforgalom díja megegyezik a 2G-s tarifákkal. Az újdonságnak számító videotelefonálást hálózaton belül az év végéig ingyen adják, januártól a T-Mobile-nál 150, a Pannonnál 110 forintos percdíjról beszélnek csúcsidőben, hálózaton kívül, csúcsidőn kívül, hálón belül pedig 60, illetve 90 forint a tarifa. Persze kérdés, hányan kapnak rá a képes telefonálásra; a Pannon saját adatai szerint a 3G-s készülékkel rendelkezők 60 százaléka már kipróbálta az új lehetőséget.

De mi sarkallja a 2G-s előfizetőket arra, hogy 3G-re váltsanak? A szolgáltatók főképp a jelenleginél sokkal gyorsabb adatátvitel vonzerejében bíznak. A másodpercenként 200 kilobites teljesítménye miatt 2,5 G-nek becézett, de persze még második generációs EDGE technológiát használó előfizetők például 40 százalékkal nagyobb adatforgalmat bonyolítanak le, mint a hagyományos GPRS-t használó társaik. Hajnal úgy kalkulál, hogy a 384 kilobit teljesítményre képes 3G-felhasználók esetében (az EDGE-előfizetőkhöz képest) megduplázódik majd az adatforgalom. Miközben mind a T-Mobile, mind a Pannon EDGE-hálózata eléri országosan a 60 százalékos lefedettséget, és azt igény szerint bővítik a 3G hálózattal együtt, a szolgáltatók már a 3G szupergyors mobilinternetet, az úgynevezett HSDPA-t (High Speed Downlink Packet Access - nagy sebességű letöltés csomagkapcsolt hozzáféréssel) próbálgatják. Ezzel akár másodpercenként 1 megabites letöltési sebességet is elérhetnek majd a felhasználók, amivel pár másodpercre csökkenhet egy átlagos zeneszám letöltésének ideje. A HSDPA mobiltelefonnal vagy egyéb mobileszközzel nyújt majd gyors internetezési, e-mailezési lehetőséget. A T-Mobile azt ígéri, hogy sikeres tesztek és persze megfelelő eszközök - HSDPA-mobiltelefonok, kártyatelefonok - piacra kerülése esetén 2006 első felében teljes 3G-hálózatán megkezdi e szupergyors szisztéma kiépítését. Azt is kutatják, hogy a szórakoztató multimédiás szolgáltatásokban milyen tartalmakra fogékonyak a felhasználók: játékokat akarnak, zenét töltögetni, videózni vagy éppen élőben nézni mondjuk Robbie Williams koncertjét.

Amilyen nehéz belőni a felhasználói igényeket, olyan bizonytalanok a szükséges beruházásokra vonatkozó becslések is. Talán csak az biztos, hogy a szolgáltatáshoz kétszer-háromszor annyi antennára van szükség, mint a 2G-rendszerhez. Mindenesetre a T-Mobile-nál, amely évente általában 20-30 milliárd forintot költ beruházásra, meglehetősen széles sávban határozták meg a várható ráfordításokat: a következő öt-tíz évben összesen 1 milliárd euróra becsülik a cégnél a 3G kiépítésének költségeit. A Pannonnál úgy kalkulálnak, hogy a befektetések, a 2G-hez hasonlóan, négy-öt év alatt térülhetnek meg.

Az új rendszer gyors terjedéséhez fűzött reményeiket a szolgáltatók egyebek közt arra alapozzák, hogy a magyar fogyasztók az európai átlagmobilosnál gyakrabban, átlagosan másfél évente cserélnek telefont. És persze a mobilcégek amiatt sem szomorkodnak, hogy a magyar háztartásoknak - a nyugat-európai 70-80 százalékkal szemben - csupán a 18 százalékában van vezetékes internetkapcsolat. Sokan emlékeznek még rá, milyen nagy szerepe volt másfél évtizede a vezetékes telefonvonalak kis számának a mobilok robbanásszerű elterjedésében. Igaz, akkoriban a hiány volt a fő mozgatórugó, ma viszont az internet nélkül élők nagy részének vagy igénye, vagy pénze nincs az otthoni netezésre.

VITÉZ F. IBOLYA