Az egyik vizsla, a másik eb

Pártjainknál lassan megszokottá válik propagandarészlegük „mocskos trükkök” alosztályának kiszervezése. A választási stábok PR-agytrösztjei talán úgy gondolják, a magyar polgár annyira ütődött, hogy a pártembléma hiányában nem jön rá a lejáratási kísérlet eredetére.

Az első szám

Ennek jegyében lépett működésbe a Magyar Vizslát kiadó – a rádió- és tévékuratóriumok fantom-civiljeihez hasonló - álszakmai civil egyesület is. Nyomtatványaik színvonala annyira alacsony, a belpolitikai célpontra - Gyurcsányra, Kókára – oly görcsösen összpontosítanak, elfogultságuk oly izzadságszagú, hogy az inkább árt a Fidesznek. Most hagyjuk, hogy miért faxolták át a Magyar Vizsla korrigált példányát a Fidesz-székházból a Postának, hogy miből telik egy, az ismeretlenség homályából felbukkanó szervezetnek számolatlan mennyiségű óriásplakátra, több millió Vizslára, profi reklámhadjáratra - mindennek végösszege alighanem kilenc számjegyű.

A Vizslát terjesztő szervezet elnöke a pártosságukat feszegető kérdésekre meglehetősen bizarr válaszokat adott. „Mi a mindenkori kormányt ellenőrizzük, mit tegyünk, ha most éppen ez a kormány van hatalmon” – mondja Horváth Éva, a legnagyobb ellenzéki párt korábbi kerületi elnöke. Jó lenne, ha az elnökasszony megbízóinak tudatáig is eljutna: az utca embere (a „bizonytalan szavazó”) nem szereti, ha komplett idiótának nézik, és független civilként próbálnak neki eladni egy Orbán-gyalogot. A mezei Fidesz-aktivista helyében pedig aggódni kezdenék: „Ennyire ütődöttek azok ott a központban, hogy nem voltak képesek pártonkívüli strómant találni?”

Ha tárgyilagosak akarunk maradni, akkor persze szólni kell az ugyanilyen eszközökkel operáló MSZP-ről is. Ők most az erkölcsi felháborodástól lihegő keresztes lovag szerepében tetszelegnek. De ellenzékben ők is zsinórban gyártották az erkölcsi nézőpontból elítélhető, a nyomdafesték tűréshatárát átlépő produktumokat.

Mert ugyan ki hiszi el, hogy Kende Péter A Viktorjának csipetnyi köze sem volt a szocialistákhoz? Pláne, hogy tudjuk, az MSZP oroszlánrészt vállalt a bulvár legaljának stílusában mocskolódó könyv népszerűsítésében és terjesztésében. A szerző – aki most állítólag A Viktor II-n dolgozik - díszvendégként feszített a párt kongresszusán, ami nyilván javította az eladási mutatókat. Mondhatni, Ron Werber nemtelen, polgárháborús stílusú kortestechnikái is egyengették a talajt a Magyar Vizsla előtt. A Fidesz ugyanis a 2002-es baloldali győzelemből azt a következtetést vonta le, hogy ellenzékben nincs bumeránghatás, a dolog működik, csak ügyesen kell leplezni a kötődést.

Nagy szükség lenne valóban politikafüggetlen egyesületekre, amelyek szavazás előtt tárgyilagosan kiértékelnék a pártprogramokat. Ám a kampány-segédcsapatok módszerei diszkreditálják még az elfogulatlan, pártsemleges szervezetek próbálkozásait is. Hosszú ideje – és meglehetős eredményességgel – folyik a civil szektor átpolitizálása.

De ne legyünk álszentek: a negatív kampány, a fekete propaganda szerves része korunk politizálásának. Jogi eszközökkel nem lehet küzdeni ellene, csak a társadalmi elutasítás segít. (Mire az ügy jogerős bírósági döntésig jut, rég összeszámolták a voksokat.) Azt se feledjük el, mosolygó szájból ugyanúgy jöhet nyájas manipuláció, behízelgő hazugság. Egyet tehetünk: politikusok „civil bőrbe” öltöztetett kiadványai helyett inkább a szemünknek higgyünk, és józan eszünkre hallgassunk.