Gázpisztoly, kéztörés: a kampány fokozódik

A sértettek mögött álló politikusok – közvetve vagy nyíltan – a rivális “banda” székházának irányába mutogatnak. Felbujtással vádolva a túloldalt. Öntsünk tiszta vizet a pohárba. Eddig (beleértve a MIÉP egyik jelöltje elleni 2002-es baseballütős attakot) soha nem bizonyíttatott, hogy a szórványos egyéni atrocitások akármelyikére pártvezetők adtak volna – akárcsak burkolt – utasítást. Magyarország demokrácia, ahol valamennyi belpolitikai aktor (a MIÉP-Jobbikot és a Munkáspártot is ide számítva) kizárólag alkotmányos eszközökkel törekszik a hatalom megragadására. Erőszakos rohamosztag-taktikáról legfeljebb pár szkinhed és egy-két kivénhedt munkásőr ábrándozik, de szájalásnál tovább ők se jutottak.

A magyarázat, amit a sértett (sérült) pártmunkások főnökei adnak - "ezek a verekedők csak eszközök, akik mögött az ellenfél instrukciói állnak" - rendkívül veszélyes a pluralista állam eszméjére. Nemcsak azért, mert nincs rá bizonyíték. Sokkal inkább azáltal, hogy elhitetni kívánja a lakossággal, hogy minden jó vagy rossz tett hátterében a politika van. A jó cselekedetek a “mieink” a rosszak pedig “azok” elhatározásából történnek.

Pedig valójában az említett verekedők és pisztolyhősök önjáró hülyék, túlbuzgó idióták, akik előtt épeszű párt messziről bezárja a székházajtót, ha közelednek. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy a politikai versenytárs eltángálása haszonnal jár a “megrendelő” számára. Mi több, a dolog fordítva van: a baleset vagy “félsikeres” merénylet áldozatául esett közszereplő népszerűsége jókorát ugorhat, lásd Horn Gyula ’94-es karambolját.

A politikai filozófia és a jogállamiság nézőpontjából is gond van a verekedések utáni hisztivel. Ha egy indulatos szimpatizáns végighallgat egy, a másik pártot a haza tönkretételével vádoló, gyújtóhangú beszédet, aztán megpofozza a szembejövő “ellenpártit”, azért a szónok nem tehető felelőssé. Egy önuralmát elvesztő politikai garázda aligha hivatkozhat bálványaira. Ha egy szurkoló nekiesik a csapatának rúgott gólt ünneplő ellendrukkereknek, azért nem kedvenc labdarúgói a bűnösök. A demokrácia alapja ugyanis a szabad akarat és az egyéni felelősség.