Tizenöt éve kormányoznak kétharmaddal, nincs törvény, amit ne alakíthatnának vagy hághatnának át kedvükre, még az ország alkotmánya sem jelent számukra semmiféle visszatartó erőt, mégis azt állítják: folyamatosan támadás alatt állnak és védekezniük kell. Legújabban a Harcosok Klubjával: muszáj harcnak nevezni, mert az igazság kiábrándító lenne.
A haza nem lehet ellenzékben, hangzik Orbán Viktor egyik leghíresebb mondata 2002-ből. Azóta eltelt majdnem negyed évszázad, és úgy tűnik, a miniszterelnök rájött, érdemes úgy tenni, mintha mégis mindig ellenzékben lenne a haza. Mert szerinte a háború: béke. Ez szintén egy híres mondat egy olyan regényből, amit sokan elrettentő antiutópiaként olvasnak, egyes politikusok viszont országvezetési kézikönyvként. A háború: béke, a harc: megnyugvás. Harcolni muszáj.
Ez a jobboldali magyar közéleti szereplők egyik állandó paradoxona: „Az enyém a hatalom, az enyém minden, mégis el vagyok nyomva”. Nincs annyi hatalom, lehetőség, pénz és ezeken vásárolt tekintély, amiért cserébe feladnák ezt a sértettségből vagy a politikai haszonszerzés érdekében tudatosan felvett ellenzéki pózt.
A New York-i Közkönyvtár kiállítása bemutatja, hogyan vált egy nagyváros lapja nemzetközi tényezővé. A magazin egy évszázad alatt öt főszerkesztőt fogyasztott el, Adam Gopnik, a lap főmunkatársa néggyel is dolgozott.
Így reagáltak arra, hogy a főváros rendezi a Szivárvány Misszió Alapítvánnyal a Budapesti Büszkeség nevű rendezvényt.
