A haza nem lehet ellenzékben, hangzik Orbán Viktor egyik leghíresebb mondata 2002-ből. Azóta eltelt majdnem negyed évszázad, és úgy tűnik, a miniszterelnök rájött, érdemes úgy tenni, mintha mégis mindig ellenzékben lenne a haza. Mert szerinte a háború: béke. Ez szintén egy híres mondat egy olyan regényből, amit sokan elrettentő antiutópiaként olvasnak, egyes politikusok viszont országvezetési kézikönyvként. A háború: béke, a harc: megnyugvás. Harcolni muszáj.
Ez a jobboldali magyar közéleti szereplők egyik állandó paradoxona: „Az enyém a hatalom, az enyém minden, mégis el vagyok nyomva”. Nincs annyi hatalom, lehetőség, pénz és ezeken vásárolt tekintély, amiért cserébe feladnák ezt a sértettségből vagy a politikai haszonszerzés érdekében tudatosan felvett ellenzéki pózt.