Dicsérni jöttek

"Nem adjuk Mladicsot, vigyétek Tadicsot!" "Váltsátok le a kormányt, választást akarunk!" "Szabadságot Seseljnek!" - skandálta a múlt szombaton a hágai Nemzetközi Törvényszék (NT) fogdájában március 11-én elhunyt Szlobodan Milosevics volt szerb, majd jugoszláv államfő belgrádi búcsúztatásán összegyűlt tömeg. A jelszavak is bizonyítják, hogy a jugoszláv parlament előtti téren rendezett demonstráció inkább a szélsőséges nacionalista Szerb Radikális Párt (SzRSz) politikai nagygyűlése volt, mintsem a háborús bűnök elkövetésével vádolt, 64 éves korában meghalt vezetőtől való búcsúzás. Az is egyértelműnek tűnik, hogy a búcsúra elsősorban nem a belgrádiak, hanem a buszokon odaszállított dél-szerbiaiak, illetve boszniai szerbek, valamint a fővárosban élő koszovói szerb menekültek mentek el.

A kétórás gyűlésen felszólaló bel- és külföldi politikusok egy része is igyekezett felkorbácsolni a tömeg hangulatát. Ramsey Clark egykori amerikai igazságügy-miniszter - jelenleg Szaddám Huszein volt iraki diktátor egyik védője - törvénytelennek nevezte az NT-t, és hangsúlyozta, Milosevics bűne az volt a Nyugat szemében, hogy meg akarta őrizni Jugoszlávia egységét. Az Oroszországot képviselő három politikus, Szergej Baburin Duma-alelnök, Gennagyij Zjuganov kommunista pártvezér, illetve Konsztantyin Zatulin képviselő egyenesen gyilkosságnak nevezte Milosevics halálát, a szláv testvériséget éltető Zjuganov pedig megígérte, hogy Moszkva mindent megtesz az NT felszámolása, és a radikális pártvezér, Vojiszlav Seselj, illetve a többi szerb "hős" kiszabadítása érdekében.

A búcsú utolsó állomása a Belgrádtól délre fekvő Pozsarevac, Milosevics szülővárosa volt. Ott a volt államfőt családi házuk kertjében, annak a fának tövében temették el, ahol a legenda szerint először csókolta meg későbbi feleségét, Mirjana Markovicsot. Milosevics legközelebbi hozzátartozói nem vettek részt a szertartáson: a belgrádi hatóságok ugyan visszavonták a gazdasági bűncselekményekkel vádolt Markovics asszony elleni körözést, a moszkvai száműzetésben élő özvegy azonban azt mondta, nem tartja elégségesnek a biztonsági garanciákat. Ugyancsak Moszkvában maradt Milosevics néhány napja megműtött bátyja, Boriszlav, és nem akart hazamenni a Milosevics házaspár két gyereke, Marija és Marko sem, akik valószínűleg ugyancsak az őrizetbe vételtől tartanak. A 40 éves Marija egyébként összeveszett családjával, kegyeletsértőnek nevezte, hogy apját a családi ház kertjében temették el, be is jelentette, mindent elkövet, hogy a holttestet exhumálják, és Montenegróban helyezzék örök nyugalomra.

A Milosevics holttestét szállító konvoj alighogy elhagyta a szerb fővárost, belgrádi fiatalok ezrei gyűltek össze a nándorfehérvári vár falainál, hogy megemlékezzenek a Milosevics-korszak végleges lezárásáról. Az sms-ekkel összehívott demonstráció résztvevői egy-egy léggömbbel érkeztek, és rövid ideig tartó beszélgetés után elengedték a ballonokat, majd hazamentek. Több jele volt egyébként annak, hogy a belgrádiak jelentős része nem kért volna Milosevics dísztemetéséből. Vuk Draskovics szerb külügyminiszter például úgy vélekedett, hogy a nagyszabású temetés Milosevics áldozatainak meggyalázását jelenti. Egy ideig még úgy is tűnt, senki sem akarja befogadni a volt államfő holttestét: a belgrádi főpolgármester nem engedélyezte, hogy a fővárosi köztemető kimagasló államférfiak számára fenntartott részében temessék el, a közintézmények vezetői is közölték, nem szeretnék, ha náluk állítanák fel Milosevics ravatalát. A koporsót végül a Forradalom Múzeumában, az igazgatónő tudta nélkül ravatalozták fel, és amikor Ljiljana Cetinic a tévéből megtudta, őt érte a megtiszteltetés, már hiába tiltakozott: közölték vele, a múzeum állami tulajdonban van.

Néhány napon belül kiderülhet, valóban véget ért-e a Milosevics-rezsim, vagy még kísért-e egy ideig a volt vezető szelleme. A Vojiszlav Kostunica miniszterelnök vezette kormány ugyanis kisebbségben van a 250 fős belgrádi törvényhozásban, és a Szerbiai Demokrata Párt (DSzSz) vezetésével működő kabinet csak a Milosevics alapította Szerbiai Szocialista Párt (SzPSz) külső támogatásának köszönheti, hogy még mindig hatalmon van. A HVG belgrádi értesülései szerint a szocialista párton belül megerősödtek azok, akik ellenzik a kormány támogatását, és nem kizárt, hogy a jövő héten kezdődő parlamenti ülésszakon kihátrálnak Kostunica mögül.

A karizmatikus vezér nélkül maradt és a HVG értesülései szerint a Milosevics-temetés után pénzügyi csőd szélére került SzPSz-nek ugyanakkor meg kell fontolnia, érdemes-e kikényszerítenie az egyébként csak 2007 végén esedékes parlamenti választások előrehozatalát. A közvélemény-kutatások szerint a párt most aligha lépné át a parlamentbe kerüléshez szükséges ötszázalékos küszöböt, így ha az SzPSz bukni hagyja Kostunicát, elképzelhető, hogy a legerősebb ellenzéki párt, az SzRSz számára kaparná ki a gesztenyét. Milosevics halála és a temetés ugyanis az első értékelések szerint a radikálisokat erősítette meg, míg az egymással is vitában álló SzPSz-vezetők - ha pártjuk kiszorul a parlamentből - maradék befolyásukat is elveszíthetik.

Az ellenzéki Demokrata Párt (DSz) - attól tartva, hogy az SzPSz-en belül felülkerekednek a keményvonalasok, és az SzRSz-szel, valamint néhány független képviselővel összeállva a szocialisták szélsőséges nacionalista kormányt hoznak létre - a napokban maga javasolta a DSzSz-nek a rendkívüli választások kiírását. A három évvel ezelőtt meggyilkolt miniszterelnök, Zoran Gyingyics nevével fémjelzett szervezet szerint, ha rövid időn belül megtartanák a választásokat, a most hatalmon lévő erők annak ellenére is megőriznék a hatalmat, hogy valószínűleg a radikálisok kapnák a legtöbb voksot: az SzRSz ugyanis önmagában képtelen lenne kormányt alakítani.

A választások előrehozatala már csak azért sem lenne rossz lépés, mivel a következő hónapokban olyan események várhatóak, amelyek tovább növelik majd a radikálisok népszerűségét. Az Európai Unió és az NT ugyanis Milosevics halála után sem tett le Ratko Mladics volt boszniai szerb főparancsnok bíróság elé állításáról, és Brüsszel áprilisban szankciókat léptet életbe Belgrád ellen, ha az állítólag Szerbiában bujkáló Mladics addig nem kerül Hágába. Ugyancsak nem kedvez a mérsékelteknek, hogy néhány hónapon belül befejeződnek az 1999 óta ENSZ-ellenőrzés alatt lévő Koszovó tartomány végleges státusát meghatározó tárgyalások, és egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy az albán többségű dél-szerbiai tartomány elszakadhat Szerbiától. A szerb kultúra és vallás bölcsőjeként számon tartott térség elvesztése pedig olyan rengéshullámokat válthat ki, amelyek maguk alá temethetik az éppen hatalmon lévő kormányt.

NÉMETH ANDRÁS / BELGRÁD