Ez már nem csak hangulatingadozás: mivel járnak a bipoláris zavar mániás és depressziós időszakai?
A bipoláris zavarban szenvedő betegek nagy részénél hosszú tünetmentes időszakokat lehet elérni a megfelelő terápiával, de már diagnosztizálni is nehéz ezt a betegséget. Mi köze van ennek a betegségnek a kreativitáshoz, és hogyan segít a szűrésben egy Hemingway-novella? Milyen úttörő módszerrel mutatják ki az öngyilkosság kockázatát Pécsen? Dr. Tényi Tamással, a Pécsi Tudományegyetem Klinikai Központ Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának igazgatójával beszélgettünk a bipoláris zavarról, amely több százezer embert érint itthon.
A köznyelvben valószínűleg jóval szabadabban használjuk a „bipoláris” kifejezést akár hangulatingadozásokra is, mint amit orvosi értelemben jelent. Mit nevezünk pontosan bipoláris affektív zavarnak?
A hangulatzavar egyik típusa, a klasszikus elnevezése szerint mániás depresszió. A lényege, hogy vannak felhangoltsággal járó, úgynevezett mániás, illetve lehangoltsággal járó, depressziós periódusai. Az újabb kutatások szerint három altípus igazolható a bipoláris zavarokon belül: az egyes típusúnál mind a mániás, mind a depressziós fázisok nagyon súlyosak klinikailag, általában kórházi kezelést igényelnek. A kettes típusú esetében a depressziós fázisok szintén súlyosak, a mániás fázisok viszont enyhébbek. A felismerés főleg ennél a csoportnál nehezített, mert gyakori, hogy más pszichiátriai betegséggel azonosítják, például borderline személyiségzavarral vagy depresszióval. A harmadik típusba azok a betegek tartoznak, akiknél depressziót állapítanak meg, a kapott antidepresszánsok hatására viszont enyhébb mániás időszakok alakulnak ki náluk.
Milyen tényezők nehezítik a diagnózis felállítását?
Egyrészt az, hogy gyakran enyhébbek a tünetek, de az is jellemző, hogy a betegség társul más pszichiátriai kórképekkel, személyiségzavarral vagy addikcióval, alkohol-, drog-, gyógyszerfüggőséggel. Gyakori, hogy a pácienseknél csak a komorbid (társuló) betegséget mutatják ki, pedig sokat javítana a prognózison, ha minél hamarabb adekvát terápiát kaphatnának a bipoláris zavarukra.

Mi történik, ha valakit félrediagnosztizálnak, vagy kezeletlen marad a betegsége?
Ilyenkor erős rizikófaktor a függőség kialakulása:
ha a bipoláris zavar nincs megfelelő orvosi kontroll alatt, a beteg szerhasználattal próbálja magát „öngyógyítani”.