Vizsgálat a Gripen-ügyletről

Juhász Ferenc még miniszterként kezel a gép előtt. Parola

Utolsó kifizetés. A Gripen-projektben való nyolcéves szolgálatok kifizetése. 3 millió USA-dollár. 2 millió USA-dollár. 2 millió USA-dollár. 1 millió USA-dollár - ez a néhány félmondat korábban elképzelhetetlen immunreakciókat váltott ki a magyar parlamenti pártok körében. Először Simicskó István kereszténydemokrata képviselő állt elő egy vizsgálóbizottság alakításának igényével, amely az MSZP-SZDSZ-kormány idején "elkövetett" vadászgéplízing-szerződésmódosítás körülményeit vizsgálná ki, az MSZP elképzelése szerint pedig egy bizottság a svéd Gripen vadászgépek 2001-es beszerzésének kulisszatitkait is földerítené.

A mindkét oldalon félig-meddig megfogalmazott korrupciógyanú és az idézetek forrása a svéd közszolgálati televízió dokumentumfilmjének múlt héten sugárzott második része. Ebben a svéd Saab cég új és kisebbségi tulajdonosa, a brit BAe azon korrupciógyanús ügyleteit igyekeztek leleplezni, amelyek során a fegyvergyártóknak sikerült elérniük, hogy Csehország és Magyarország Gripen vadászgépeket állítson rendszerbe. A törekvést, úgy tűnik, siker koronázta: a svéd főügyész a csehországi ügyletet már vizsgálja, és lapinformációk szerint nem zárta ki, hogy ezt a magyarországi beszerzésekre is kiterjeszti.

A fent említett összegek a svéd tévések információi szerint egy 2002 márciusában született titkos megállapodásban szerepelnek. A kifizető a Brit Virgin-szigeteken bejegyzett Red Diamond, amely brit sajtóértesülések szerint a BAe kifizetőhelye, a fogadó pedig a szintén a Virgin-szigeteki Prefinor International, ami mögött a sejtések szerint a jelentős magyarországi üzleti tevékenységet folytató Alfons Mensdorff-Pouilly áll (HVG, 2007. május 26.). A burgenlandi gróf, akinek exminiszter felesége az Osztrák Néppárt prominense, továbbá az osztrák-magyar baráti társaság elnöke, Közép-Európában nemzetközi lobbistaként ismert, s fő szakterülete a katonapolitika.

Magyarországi közéleti felbukkanása - legalábbis a HVG-nek név nélkül nyilatkozó védelempolitikusok szerint - nagyjából a kilencvenes évek közepére tehető, ami időben gyakorlatilag egybeesik azzal, hogy a svéd Gripen International kereskedőcég a BAe-re testálta a vadászrepülő-eladás marketingfeladatait. Információink szerint Mensdorff-Pouilly mindenütt feltűnt, sőt egyesek szerint az osztrák nagykövetség fogadásain időnként egyenesen házigazdaként viselkedett, de megjelent a honvédelemmel foglalkozó országgyűlési képviselőknek tartott rendezvényeken, technikai bemutatókon is. "Ő maga soha nem lobbizott közvetlenül, de mindannyian tudtuk, hogy kinek dolgozik" - magyarázta egy akkori országgyűlési képviselő. Mensdorff-Pouilly gróf kemestaródfai vadászháza (képünkön) pedig - mint erre a Vas Népe című újság is kitért - gyakorta hangos a vendégektől. Erről, továbbá a birtokon tartott vadászatokról számolt be egy, a HVG által megkérdezett helybeli is, aki egyszerűen csak "fekete autósoknak" titulálta a vadászatokra meghívottakat.

Azt nem tudni, hogy e vendégeknek vagy a vadászatoknak volt-e szerepük a magyar Gripen-beszerzésben, a történet mindenesetre hemzseg a váratlan fordulatoktól. A Horn-kormány idején még úgy tűnt, rapid megoldás születik. A honvédelmi tárca ugyanis akkor 24 Gripen repülőgép megvásárlása mellett érvelt, amelyet nemcsak a korszerűsége miatt tekintettek megfelelőnek, hanem azért is, mert a svéd ajánlat nem zárta ki azt, hogy a tököli Dunai Repülőgépgyár Rt. a beszállítója legyen az akkor hadrendbe még sehol nem állított gépnek. A dolog azonban nem itt vérzett el, hanem az ellenzéki képviselőkön, akik nem fogadták el, hogy a Saab tenderkiírás nélkül jusson a 24 gépre szóló megrendeléshez. Ezt követően évekig csend honolt vadászgépfronton - legalábbis a felszínen.

Orbán Viktor. Szünetet rendelt el © Túry Gergely

A lobbisták azonban nem pihentek, és úgy tűnt, lassan eldől a verseny. A katonai vezetés és a politikusok egy része ugyanis az évtized végére letette a voksát az amerikai F-16-osok mellett. Olyannyira, hogy a nemzetbiztonsági kabinet (amelyet akkor nem a honvédelmi, hanem a belügyminiszter, vagyis Pintér Sándor vezetett) ügydöntő ülését megelőzően Szabó János kisgazda honvédelmi miniszter katonai szakmai szempontokra hivatkozva előre kihirdette az amerikai győztest. Tévedett. A kabinetülés közben állítólag Orbán Viktor miniszterelnök szünetet rendelt el, néhány miniszterével félrevonult, aztán az ülés újrakezdését követően győztesként hirdette ki a Gripent, majd távozott. Ebben a konstrukcióban 14 darab használt, a svéd légierőnél rendszerben lévő repülőt bérelt volna Magyarország tíz évre 160 milliárd forintért úgy, hogy az első két évben csökkentett bérleti díjat kellett volna fizetni.

A 2002-es kormányváltás előrevetítette annak árnyékát, hogy Gripen-ügyben nem ez volt a végső szó. Az MSZP-s Juhász Ferenc ugyanis már rögtön a győzelmük után úgy nyilatkozott, hogy felülvizsgálják a szerződést, s ha bármi gyanúsat tapasztalnak, kerül, amibe kerül, felbontják. Ez, mint utóbb kiderült, 60 milliárd forintba került volna. Medgyessy Péter miniszterelnök svédországi látogatásán állítólag felvetette, hogy ezt Magyarország áruval hajlandó lenne kifizetni, erre azonban nem kapott pozitív választ. (Az ellentételezés miatt Magyarország nem a Saabbal vagy a Gripen Internationallel állt szerződéses kapcsolatban, hanem a svéd kormánnyal.) Ha felbontásra nem is, szerződésmódosításra mégiscsak sor került 2003-ban. Ennek értelmében Magyarország tíz évre elnyújtva fizeti a lízingdíjat, s olyan új gépeket kap, amelyeket utána meg is vásárolhat, igaz, az ár már 240 milliárd forint. Az így beszerzett gépek NATO-szabvány szerintiek, jobban felszereltek, például alkalmasak a légi utántöltésre, aminek szükségességét sokan máig vitatják, mondván, az országnak aligha kell inváziós feladatra készülnie, másrészt a légi utántöltés olyan gyakorlottságot igényel, amire a kevés órát repülő magyar pilóták aligha lesznek képesek.

A várhatóan szeptembertől működő parlamenti Gripen-bizottság feladata lesz eldönteni, mindehhez hogyan kapcsolódnak a tévések által emlegetett dollármilliók, illetve Mensdorff-Pouilly, aki nyomban tagadta a svéd tévé állításait, s közölte, hajlandó megjelenni a magyar bizottság előtt. Igaz, azt már az említett tévéműsor sem tartotta valószínűnek, hogy a svéd kormány százalék fejében jutalékos ügynököket alkalmazott volna, mint ezt szerintük a BAe Csehországban tette. A képet azért árnyalja néhány momentum, például hogy a már említett filmben a BAe-jegyzetek között felbukkan egy "Magyarország 3 százalék, Ali M."-felirat (az Ali Mensdorff-Pouilly beceneve).

A két Gripen-döntésre ugyanakkor létezhet tisztán politikai magyarázat is. A 2001-es svéd siker előtt állítólag egyrészt magas politikai körökben is megütközést keltett, hogy az amerikai tárgyalók nagyhatalmi gőggel közelítettek a reménybeli vásárlóikhoz, másrészt az EU-csatlakozási tárgyalásokra tekintettel a Külügyminisztérium "európai megoldást" szorgalmazott. Ráadásul 2001 első félévében Svédország volt az unió soros elnöke, s a két ország meglehetősen élénk diplomáciai kapcsolatban állt egymással. A 2003-as szerződésmódosításra pedig a gazdasági helyzet szolgálhat magyarázatul, hiszen az eredeti szerződés szerint a díj több mint felét három év alatt kellett volna kifizetni, szemben a mostani, "széthúzott" lízingdíjjal, amiért adott esetben érték- és árnövekményt is érdemes lehetett vállalni.

Bár az alkuk kormányszinten zajlottak, nem kizárt, hogy a svéd félnek így is szüksége lehetett jó politikai kapcsolatokkal rendelkező, nem hivatalos tanácsadóra. Adott esetben a magyar döntéshozók beszélőkedvét kihasználva, vagyis úgy, hogy Mensdorff-Pouilly a társasági rendezvényeken, vadászatokon, vacsorákon a magyar politikusoktól felcsipegetett belső információkat tette - nem kevés - pénzzé, megkönnyítve ezzel a Gripen-ügyben hivatalosan tárgyaló svédek dolgát.

TÖMÖRY ÁKOS