A részeges hercegnő elgurult gyógyszerei

A hercegnő és az elgurult gyógyszerek

Akiknek persze egész későbbi munkásságára rányomta bélyegét, hogy a 70-es évek második felében szerepeltek egy kis filmben, ami kiszámíthatatlan hatással volt a világra.
Az egyetlen nő a csapatban Carrie Fisher volt, remekül helyt állt abban a messzi-messzi galaxisban, bármilyen pocsék frizurát is mért rá a sors - illetve az ő esetében George Lucas. Nyilatkozatai alapján már régóta lehetett sejteni, hogy jóval több, mint egy csinos arcocska, aki szinte véletlenül vált világhírűvé. Fisher, bár később látható volt más filmekben is kisebb-nagyobb szerepekben (pl. A Harry és Sally-ben), inkább íróként szerzett nevet magának. Írt négy regényt, melyek közül az elsőt rögtön meg is filmesítették, ez volt a Képeslapok a szakadékból, az Édes gyermekem című könyve pedig megjelent magyarul is. Később script doktorként kereste a kenyerét, azaz ha névtelenül is, de belejavítgatott különböző forgatókönyvekbe. A Csillagok háborúja különböző évfordulói környékén mindig meginterjúvolták és legfrappánsabb, legjópofább nyilatkozatokat biztos ő adta. Közben egy darabig még Paul Simon felesége is volt.
Az elmúlt pár évben Carrie Fisher egyszemélyes élő műsorával, amolyan stand up komikaként járta Amerikát, mesél az életéről, harcairól az alkohollal, drogokkal. Meleggé vált élettárs, halott barát az ágyában, botrányos szülők, elektrosokk terápia -  52 éve ellenére van mit mondania.


Ebből a műsorból született az ötödik könyv, Wishful drinking (nehezen lefordítható szójáték, kb. Előre inni a medve bőrére) címmel, aminek már a borítója mellett is nehéz elmenni. A könyv egyértelműen a showra épül, szerkezete és stílusa is azt sugallja, hogy valószínűleg pár előadás hangfelvételét jegyezték le, majd szerkesztették meg és feldobták néhány képpel. A kötet annyit vesz csak el az ember életéből, amennyit egy ilyen show megtekintésére szánna és talán még az ára se több, mint amennyi a belépő lenne. Könnyen, gyorsan olvasható és az olvasó szinte hallja, amint Carrie Fisher a színpadon áll és beszél, még azt is könnyen hozzáképzelhetjük, amint valakire rászól a közönség soraiból vagy reagál egy kérdésre, egy vállrándításra. 

Fisher gyorsan végigszalad az életén, meglehetősen bonyolult családi hátterével kezdi, sztárgyereknek született, hiszen az anyja Debbie Reynolds, aki arra a legendás táncra késztette Gene Kellyt az Ének az esőben című filmben, az apja pedig énekes volt. Fisher szülei házasságának felbomlását, ahol harmadikként Elizabeth Taylor volt a hunyó, a közérthetőség kedvéért a Jennifer Anniston-Brad Pitt-Angelina Jolie háromszöghöz hasonlítja. Carrie számára szinte természetes volt, hogy színésznő lesz, a Csillagok háborúja sikere után a hollywoodi mókuskerék rendesen elkapta, volt ott minden, drog, alkohol, zűrös kapcsolatok. De elég erős volt ahhoz, hogy mindezen felülemelkedjen, még ha gyógyultnak nem is nyilvánítható soha. Könyvében brutálisan őszintén és néha útszéli modorban mutatja meg, hogy mindezek ellenére van remény. Nem cáfol meg minden róla szóló pletykát, csak a fontosabbakról értekezik, péládul hogyan lett homoszexuális a lánya apja, miként halt egy barátja meg az ágyában, hogyan segített rajta az elektrosokk terápia. Fisher kiválóan egyensúlyoz és találja meg a megfelelő arányt, mindig a megfelelő helyen viccel,  irónizál vagy fordítja komolyra a szót.

Carrie Fisher megmutatta, hogy több mint két briós, csak kicsit sokat káromkodik.

LT