Bari Károly: „A származás nem esztétikai kategória”

Bánkuti András

 HVG: Miközben költőként ritkán szólal meg, a cigányság folklórjával, népszokásaival kapcsolatos publikációinak száma igen tekintélyes. Legutóbb az Amaro Drom című folyóirat mellékleteként adta közre négy évtizedes néprajzi terepmunkájának összefoglalóját, melynek volt aktuálpolitikai üzenete is: nem kellene erőltetni a legutóbbi években divatossá lett meghatározást, a romát.

B. K.: Ebben a kérdésben még a hozzám igen közel álló Daróczi Ágnessel is nagy vitáim voltak, vannak. Ő is azok közé tartozik, akik úgy vélik, a politikailag korrekt fogalom a roma lehetne. Szerintem viszont, mivel a roma csupán egy a számos cigány népcsoport közül, köznapi értelemben is, tudományosan is helytállóbb a cigány meghatározás. Ez a szó megfelelően tág, és előítélet nélkül is használható. Mindez, persze, szorosan összefügg például azzal, hogy egységesíteni kellene a sok dialektusként beszélt cigány nyelvet, amely mai formájában nem kommunikációs kapocs.

HVG: Az 1970-es években hangoztattak hasonlókat, óriási felzúdulást keltve.

B. K: Akkor annak a cigány kultúrának a létét is kétségbe vonták, amelynek sokszínűségéről, gazdagságáról az általam közreadott kiadványok alapján bárki megbizonyosodhat. Amiről én beszélek, s itt helyénvaló az analógia: a számtalan dialektusban beszélt magyar nyelvet a reformkorban tették alkalmassá a kor megkövetelte kommunikációra. Ma a cigány nyelvet kell egységesíteni, modernizálni. Ez, persze, spontánul is folyik. Mondok egy egyszerű példát. A „trádel o vurdon” régen azt jelentette, hajtja a lovas kocsit. Ugyanezt a kifejezést ma már inkább az autóvezetésre használják. Én valahogy úgy képzelem az egységesítést, hogy a cigányok lakta országokban átfogó szógyűjtéseket végeznek – a számítógép korában ez nem jelenthet olyan nagy problémát –, majd az így összegyűjtött, véleményem szerint igen nagy szóanyag, kizárólag szakmai érvek alapján egységesítve válna az egész világon érthető közös nyelvvé. Amit ugyanis ma különféle cigány világkonferenciákon beszélnek, az csupán egy latin, angol és német szavakkal feldúsított, cigányos képzőkkel meg ragokkal megtoldott értelmiségi dialektus.

HVG: Egykoron így gondolták el az eszperantó mint világnyelv megteremtését. Elképzelhetőnek tartja, hogy kialakuljon egy olyan cigány nyelv, amely mindenki számára érthetővé válik?

B. K.: Elképzelni elképzelhető; hogy megvalósul-e valamikor, azt nem tudom. Senkit nem lehet rákényszeríteni arra, hogy holnaptól egy más nyelvet beszéljen, az idősebbeket különösen nem. Viszont az iskolákban a következő generációk tagjait rá lehetne vezetni erre, mármint azokat, akik meg akarnak tanulni cigányul.