"Nehezebben jön a flow, amióta híres lettem" – Csíkszentmihályi Mihály emlékére

– A flow-ról, az áramlásról szóló kutatásai afféle használati utasításként is felfoghatók arról, hogyan tehetjük boldoggá az életünket. Ön mikor tűzte ki, hogy márpedig boldog lesz?

– Tízévesen, Budapest ostromakor döbbenten vettem észre, hogy a felnőttek, akikről én azt gondoltam, hogy a bajok idején is tudják, mit kell cselekedniük, minden támpont nélkül maradtak, összeomlottak. De azt is érzékeltem, hogy néhányan a bajban sem veszítették el az életkedvüket. Közben magamon is megfigyeltem, hogy vannak olyan tevékenységek, például a sakkozás, később a hegymászás, amelyek közben szinte teljesen megszűnt számomra a világ, elfelejtettem minden bajomat. Azután már tudatosan arra törekedtem, hogy mindennap kicsit többet csináljak abból, amit szeretek. Szépirodalmat olvastam, sőt magam is elkezdtem verseket írni.

– Jó verseket?

– Nem gondolnám, de amikor írtam őket, jól éreztem magam. Ugyanígy kutatóként, egyetemi oktatóként is arra törekedtem, hogy azzal foglalkozzam, ami érdekel. Szerencsére a jó házasságom is segített, hogy kiegyensúlyozott legyek.

– De mégsem lehet mindent élvezni: nyilván néha ön is beteg. Könnyen felülemelkedik a problémáin, vagy azért mérgelődik is, például ha az autójával dugóba kerül?