A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
A Szépművészeti Múzeumban őrzött egyetlen darabon kívül még két festményt szeretett volna az egykor magyar tulajdonban lévő alkotások közül megszerezni Geskó Judit, a február 17-éig nyitva tartó, Cézanne és a múlt című kiállítás kurátora. A Vörös mellényes fiút azonban egy svájci gyűjteményből ellopták, s hiába leltek rá nemrég Szerbiában, a rendőrségi eljárás végéig a kép nem utazhat. A Fekete órás csendélet (lásd a nyitóképet) pedig idén tavasszal volt kiállítva a francia fővárosban, és tulajdonosa egy évtizeden belül kétszer nem kölcsönzi.
Az „utolsó klasszikus festőnek” egyszerre kilenc festménye is Magyarországon tartózkodott száz éve, igaz, mind magántulajdonban. A gyűjtőkben, Hatvany Ferencben, Herzog Mór Lipótban, Kohner Adolfban és Nemes Marcellban a Cézanne iránti rajongásukon kívül közös, hogy valamennyien asszimilálódott, rövid idő alatt mérhetetlen vagyonra szert tett zsidó családok sarjai voltak, akiknek a pénzen túl tanult vagy ösztönös ízlésük is volt arra, hogy fő műveket vásároljanak – hangsúlyozza Molnos Péter művészettörténész a mostani Cézanne-kiállítás katalógusában.
A Berlinben iskolázott nagybirtokos-nagyiparos, Kohner Adolf például zeneszalonjának díszéül választotta az említett, egykor Émile Zola dolgozószobájában függő, az író személyes tárgyait ábrázoló Fekete órás csendéletet. A gazdasági világválság azonban megtörte a Damjanich utcai palota urát, akinél a házi muzsikálásokon Bartók és Puccini is gyakori vendég volt: 1930-ban, több más francia mester munkájával együtt, Cézanne remekművén is túl kellett adnia. A festmény útja annyiban tipikusnak mondható, hogy egy párizsi galéria érintésével a tengerentúlon kötött ki, ám utóbb visszatért az öreg kontinensre, és jelenleg Philip Niarchos görög milliárdos gyűjteményében van.
Az első Cézanne-ok a nemzetközi hírű kollekcióját ösztöneire hagyatkozva létrehozó, csupán hat elemit végzett egykori szénkereskedő, majd bányavállalkozó Nemes Marcell révén kerültek Magyarországra – mondja Németh István, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára, aki évekig kutatta, s tavaly a Szépművészetiben egy kiállításon rekonstruálni is igyekezett a Nemes-gyűjteményt.
