Mauricio Macri: focikedvelő argentin elnök

HVG

3 perc

2015.12.01. 23:00

2019.11.05. 10:59

Latin-Amerikában a sokáig ellenzéki szerepre kárhoztatott jobboldal újraéledését és a baloldali populizmus visszaszorulásának kezdetét látják abban, hogy Argentínában elnökválasztást nyert az 56 éves Mauricio Macri. A viszonylag szoros győzelméhez persze az is kellett, hogy az argentinok egyre nagyobb részének elege legyen a 2003-tól Néstor Kirchner, majd utódja-felesége, Cristina képviselte, az állami beavatkozást előnyben részesítő gazdaságpolitikából.

A politikai pálya nem volt egyértelmű Macri számára, akinek olasz származású apja, Franco az ország egyik leggazdagabb embere. Mauricio az Argentin Katolikus Egyetemen szerzett mérnöki diplomát, és a családi cégcsoportnál dolgozott 36 éves koráig. Az újságok címoldalára került, amikor 1991-ben később elfogott pénzéhes rendőrök elrabolták. A rejtekhelyre koporsóba zárva vitték, és csak 12 nappal később engedték szabadon, miután apja kifizette az állítólag 2,5 millió dolláros váltságdíjat.

Visszaemlékezése szerint Macri a trauma nyomán határozta el, hogy átlép a politika világába, ahová az útja a labdarúgáson keresztül vezetett. A hobbiszinten ma is szívesen focizó férfit 1995-ben választották meg a tulajdonos szurkolók az egyik legnépszerűbb argentin klub, a Buenos Aires-i Boca Juniors elnökévé. Előbb rendbe rakta a súlyos pénzügyi gondokkal küzdő klub szénáját, majd modern üzleti vállalkozássá építette a Boca Juniorst, amely az irányításával 16 hazai és nemzetközi trófeával gazdagodott. Mint Macri elmondta, politikai karrierje építésében segítette, hogy a Boca Juniors elnökeként a futballfanatikus argentinok körében közismert lett, és ez is hozzájárult ahhoz, hogy 2005-ben egy jobboldali pártszövetség színeiben bejutott a parlamentbe, két évre rá pedig Buenos Aires polgármesterévé választották. Bár már 2011-ben azt várták, hogy indul az elnökségért, Cristina Fernández de Kirchner népszerűségét látva inkább polgármesterként újrázott.

A korlátlan kapitalizmus prófétanőjének tekintett Ayn Rand hívének tartott Macri a kampány finisében hitet tett ugyan a kirchnerizmus több szociális vívmányának megőrzése mellett, mégis karakteres piacbarát politikát várnak tőle. Véget vetne a kettős valutaárfolyamnak és a tőkekiviteli kontrollnak, kiegyezne az Argentínát a nemzetközi hitelpiacokról kiszorító és technikai államcsődbe kergető amerikai befektetési alapokkal, és valós statisztikai adatokat ígér a recesszió felé sodródó és 20 százalék fölötti inflációval küzdő gazdaságról. A külpolitikában szakítana a bolívari szocializmust építő Venezuelával, lazítana az Iránhoz és Kínához fűződő kapcsolaton, és közeledne az USA-hoz. Könnyű dolga nem lesz, mert a törvényhozás mindkét házában egyelőre a Fernández által is képviselt populista peronistáknak van többségük. A történelem sem szól mellette, hiszen az utóbbi fél évszázad megválasztott nem peronista elnökeinek egyike sem tudta kitölteni a hivatali idejét: Arturo Illiát 1966-ban puccsal űzték el, Raúl Alfonsín a hiperinfláció káoszában 1989-ben lemondott, Fernando de la Rúa pedig a gazdasági összeomlás miatt tüntetőktől szorongatva 2001-ben helikopterrel menekült el az elnöki palotából.

A 2010-ben elvett harmadik feleségével, a 41 éves Juliana Awadával és kislányával élő Macri – akinek az első frigyéből három fia született –, argentinhoz méltóan, kiváló táncosnak tartja magát. A nagy kedvence Freddie Mercury: 50. születésnapján a brit Queen együttes néhai énekesének öltözve énekelte a Somebody to Love című számot. Klubhűségből is jelesre vizsgázott, hiszen a választási sikerét követő első sajtótájékoztatóján kijelentette: bár elnökként gratulálna a győzelemhez, ha a Boca Juniors nagy riválisa, a River Plate bejutna a decemberi klubvilágbajnokság döntőjébe, ott a Barcelonának szurkol majd. Mentségül azt hozta föl, hogy a katalánoknál két argentin is játszik, Javier Mascherano és Lionel Messi.