Az Orfeo és az Inconnu Csoport történetét bemutató kiállítás politikáról is szól.
Aki az 1970-es és 1980-as években nem csak a hivatalos szocialista kultúrpolitika által jóváhagyott kínálatból válogatott, hamar felfigyelt két csoportra, a világszerte megjelenő '68-as mozgalmakhoz közel álló Orfeóra és az 1970-es évek undergroundjától a '80-as évek politikai ellenzéke felé mozduló Inconnu Csoportra.
Az előbbi egy 1969-ben alakult bábegyüttesből nőtte ki magát, amelyhez színházi társulat, zenekar és egy képzőművészekből, illetve fotósokból álló művészcsoport is csatlakozott; az utóbbi mail artot művelő, a bécsi akcionizmus és a magyar avantgárd hagyományait követő fiatal képzőművészeket fogott össze.
Hollandok tömegei vesztették el napok alatt életük minden megtakarítását, amikor 1637-ben összeomlott a tulipánpiac – az elrettentő példa évszázadok óta alapja a túltermelésről és a spekulációról megírt elméleteknek. Az egészben annyi a szépséghiba, hogy talán meg sem történt. Vagy legalábbis nem úgy, mint ahogy évszázadokon át hitték.
A választási vereségtől félve játssza ki Orbán Viktor az „ukrán kártyát”. Mi lehet a háttérben, mi jöhet még, és mi történt a szomszédokkal békét teremtő Orbánnal?
Öt újabb kastély sorsáról döntött Lázár János, négy került NER-közeli nagyvállalkozókhoz, egyet a szabolcsi megyei önkormányzatnak adott az Építési és Közlekedési Minisztérium.
Magyarország, Szlovákia és Románia sincs jó helyzetben.
