Lakner Zoltán: Tényleg megszűnt a centrális erőtér, kérdés mit kezdünk vele

Az aljnövényzeti tüzek és a milliárdos örökségek pénzügyi kezelésének szakértője, Kósa Lajos kampányfőnöki minőségében lépett a nyilvánosság elé ősszel, ami végül hálátlan szerepbe sodorta: mindeddig példátlan választási eredményt kénytelen hivatalból megmagyarázni. A speciális logikai útkeresések bozótosában magabiztosan mozgó Fidesz-alelnök szerint a választást követően a NER fennmaradt, de a centrális politikai erőtér megszűnt. Ezen a ponton Kósa fején találta a fémkupakot, vagyis meghökkentően közel járt a valósághoz.

A centrális erőteret a fenti értékelés szerint duális verseny váltotta fel, a kormánypárt heterogén, de együttműködésre képes ellenzékkel néz szembe. Ugyanezt a tételt vezette elő Orbán Viktor 2018-ban a hódmezővásárhelyi időközi választás után, amikor a Fideszt megrázta az ősi birtokának tekintett megyei jogú város elvesztése. Akkor az ellenzék országos szintű közös fellépésének esélye harcba hívta a kormányoldalt, és hozzájárult a Fidesz tavaly áprilisi totális mozgósításához, ami a harmadik kétharmad egyik oka volt. Egy másik ok meg egyébként éppen az volt, hogy az ellenzék országos együttműködésére valójában nem került sor.

Kósa mostani magyarázkodása azonban esemény utáni, s ez önmagában stratégiai és kampányfőnöki hibákra világít rá. A kormánypárt a lényegében végtelen erőforrásai jelentős részét hónapokon át a helyi ellenzéki szövetségkötések komolytalanságának kitárgyalására fordította. Csak az utolsó napokban látszottak az erőfeszítések, hogy mobilizálja saját szavazóit, akiket mindaddig a migránsozás, gyurcsányozás, alkalmatlanozás tartott a magabiztosság őszi bágyadtságában. Közben az élenjáró putyini lejáratási módszerek alkalmazása és a rendőrhatósági intézkedések választási bevetése bővítette a kormányoldali kampány eszközparkját.