Miközben büszkén hirdeti magáról, hogy Európában vagy talán az egész világon nincs nála családbarátabb kormány, az Orbán-kabinet újabb tanújelét adta annak, hogy „demográfiai súlypontú kormányzás” ide vagy oda, számára a gyermek és gyermek közötti különbségtétel nem holmi üzemzavar, hanem társadalompolitikájának lényegi eleme. Az azonos számú gyermeket nevelő családok közül a kormány már eddig is azokat részesítette évről évre növekvő mértékű támogatásban – például az adójóváíráson, a csokon, a babaváró vagy a lakásfelújítási hitelkonstrukción keresztül –, amelyekben a szülőknek biztos egzisztenciájuk volt. Azzal pedig, hogy a múlt év utolsó napjaiban hozott intézkedésével kvázi örök időkre bebetonozta a 2008 óta változatlan összegű, havi 28 500 forintos nyugdíjminimumot (nemhogy az összeget nem emelték, de az évenkénti felülvizsgálatra vonatkozó kötelezettséget is eltörölték), tovább erősödött a családtámogatási gyakorlat 2010 óta tartó szelektivitása.
