„Európa nem fogja fel teljesen, mekkora veszélyt jelent számára Belarusz, pedig nem csupán arról van szó, hogy egy nép szenved: a földrész stabilitása forog kockán. Polgárháború kezdődhet, kivándorlási hullám indulhat be. Hiszen az ország a kommunizmus utolsó bástyája. És ha győz a jelenlegi rendszer, az csak megerősíti a nacionalista mozgalmakat, illetve tekintélyuralmi kormányokat – Oroszországban, Lengyelországban, Magyarországon.” Erre figyelmeztet Szvetlana Alekszijevics a Süddeutsche Zeitungnak adott interjúban.
A Nobel-díjas írónő tavaly szeptember óta Berlinben él, mert gyorsan kihasználta a felajánlott ösztöndíjat, még mielőtt odahaza lábra kapott volna a megtorlás a választási csalás ellen tiltakozó tömegekkel szemben. Azt mondja, a belaruszoknak nem szép szavakra van szükségük a Nyugat részéről: tetteket akarnak végre látni. Az nem segít, ha az EU egyes kormánytagokat szankciós listára tesz, a nemzetközi közösségnek határozott támogatást kell felmutatnia.
A forradalom ugyanis nem ért véget, csak éppen mit állítsanak szembe a tömegek az állig felfegyverzett, páncélosokkal megerősített hadsereg és rendőrség ellen? Luftballonokat? A hatalom a megfélemlítésre épít és példátlan kegyetlenséget vet be. Ideértve, hogy a börtöncellákban savat önt ki, amely megtámadja a szemet és a tüdőt. A foglyok közül sokakat brutálisan megkínoznak. Idáig 40 ezer embert vettek őrizetbe, szinte nincs olyan család, amelyet ne érintene így vagy úgy a terror. Úgy hogy az ellenállás jelenleg keresi a tiltakozás megfelelő formáit.
Tíz év populista önszabotálás után lépett a kormány, és mentőövet dobott a rezsicsökkentéssel elsorvasztott víziközműcégeknek. Ez még mindig nem elég ahhoz, hogy az újrainduló felújítások úgy javítsanak a hazai csőhálózaton, ahogy kéne.
A háború mellett harc folyik az élelmiszerért, és repedezik a klánok és a Hamász hallgatólagos paktuma.
Az influenszernek bíróság elé kellett állnia, de hozzászólása még a bírót is megnevettette.
