A Nobel-díjas írónő tavaly szeptember óta Berlinben él, mert gyorsan kihasználta a felajánlott ösztöndíjat, még mielőtt odahaza lábra kapott volna a megtorlás a választási csalás ellen tiltakozó tömegekkel szemben. Azt mondja, a belaruszoknak nem szép szavakra van szükségük a Nyugat részéről: tetteket akarnak végre látni. Az nem segít, ha az EU egyes kormánytagokat szankciós listára tesz, a nemzetközi közösségnek határozott támogatást kell felmutatnia.
A forradalom ugyanis nem ért véget, csak éppen mit állítsanak szembe a tömegek az állig felfegyverzett, páncélosokkal megerősített hadsereg és rendőrség ellen? Luftballonokat? A hatalom a megfélemlítésre épít és példátlan kegyetlenséget vet be. Ideértve, hogy a börtöncellákban savat önt ki, amely megtámadja a szemet és a tüdőt. A foglyok közül sokakat brutálisan megkínoznak. Idáig 40 ezer embert vettek őrizetbe, szinte nincs olyan család, amelyet ne érintene így vagy úgy a terror. Úgy hogy az ellenállás jelenleg keresi a tiltakozás megfelelő formáit.
