A rendszerváltás után harminc évvel is hemzseg Budapest az olyan orosz érdekeltségű épületektől, amelyek magyar állami telken vannak. Felújításukra nincs pénz, az oroszok mégis ragaszkodnak azokhoz.
„Annak idején elfelejtették megvenni a telket Kádáréktól” – vicceli el a kérdést annak a tízemeletes toronyháznak az őre, amely immár harminc éve áll üresen a budapesti Hungária körúton. Az elhagyott, több mint száz lakásos tömbben már-már fák nőnek az erkélyeken, körös-körül szemét. Az ablakokat ponyvával, papírral takarták be, az udvaron mászókákat, kosárpalánkot, pingpongasztalt, a bejárathoz közel egy fekvenyomópadot borít a hó. A környéken lakók állítólag nemegyszer láttak innen patkányokat kiszaladni.
„Az kizárt, hogy patkány legyen a telken, mert nagyon hideg van az épületben, és nincs is mit enniük”
– mondja a biztonsági őr, hozzátéve, hogy odabent már mindent megevett a penész. Mármint mindent, amit nem vittek el „az oroszok”.
A Hungária körúti szellemházban ugyanis egykor Magyarországon állomásozó szovjet tisztviselők és hozzátartozóik laktak. Volt itt játszótér, óvoda, konditerem, de még diszkóhelyiség is: város volt a városban. A lakók 1991-ben kiköltöztek, az épület azóta üresen áll, az állaga egyre romlik. Az utcáról látszanak a csillárok, a bútorok, van, ahol a tapéta is megmaradt.
A városvezetés szerint nem tehettek mást, mint hogy rábólintanak a kérelemre, a lakók viszont nem akarnak a szomszédságba vegyi üzemet. Különösen az eljárást nehezményezik, mert a polgármester a testület nélkül döntött a gyártó beköltözésének lehetővé tételéről.
Az influenszernek bíróság elé kellett állnia, de hozzászólása még a bírót is megnevettette.
