Negyedszázaddal a halála után jelent meg az Élet és Irodalom legendás szépirodalmi szerkesztője, Kardos G. György az 1940-es évek második felében írt verse.
„A kancsóhűvös kolostorba menvén / Csak szóljatok, papok, a béke csendjén!” Az 1940-es évek második felében, valószínűsíthetően még az önálló zsidó államért harcoló hadsereg katonájaként verselt ekképpen a nevét G. betűvel csak jóval később bővítő Kardos György. A Béke című költeménye a keletkezése után hét évtizeddel jutott csak nyomdafestékhez a szolnoki folyóiratban. Negyedszázaddal a halála után az immár félklasszikus író minden „új” műve kuriózum, még akkor is, ha a szóban forgó 26 sor inkább zöngemény, mint költemény.
Amikor kiderül, hogy egy egyházi személy kiskorúakkal szemben szeméremsértő módon viselkedett, a botrányokat rendszerint nagy médiazaj kíséri, és ma már a gyanúba kerültek felfüggesztése is rutinszerűen megtörténik, de az egyházi és világi eljárások eredményét többnyire lehetetlen kideríteni.
A másik azt válaszolta, hogy ő nem tett ilyet. Ez is szerepel a június 12-én történt katasztrófa vizsgálati jelentésében.
A világ egyik legismertebb séfjét is fiát a menü összeállításáról, az öröklés terhéről, egymással való viszonyukról és arról is kérdeztük, milyen kést használnak. Arról is szó esett, hogy miben erősek a budapesti piacok.
A most várhatónál hosszabb és egészségesebb életet ígérnek a longevity módszerei.
