Ekkora hatalmat csak nagyon kevesen tudtak kiépíteni az ország korábbi vezetői közül. Alapjaiban változtatta meg Tel Aviv felfogását a békéről és biztonságról, áramvonalasította a gazdaságot és ezzel új helyet vívott ki annak a világban. Egyúttal azonban hagyományos jogi normákat borított fel, és új értelmezést adott a civil párbeszédnek is.
Támogatói úgy látják, hogy örökségként virágzó gazdaságot, új nemzetközi tekintélyt hagy hátra, de az is kedvező, hogy elmaradtak a palesztin szélsőségesek robbantásai. Bírálói ezzel szemben azt vetik a szemére, hogy a társadalom minden eddiginél jobban széttöredezett, megnőtt az egyenlőtlenség, ugyanakkor az emberek jó része tesz a palesztinokkal kötendő békére. Valóban egyre tágul a szakadék jobb és bal, vallásos és világi között, mint ahogy az arabok és zsidók között is. Ez ennek a 15 évnek az egyik fő jellemzője.
Habár az alakuló izraeli koalíció pártjai még sok mindenben nem értenek egyet, de már nagyon időszerű volt, hogy az eddigi miniszterelnök vegye a kalapját - írja a brit napilap publicistája, Jonathan Freedland.