Szeretettel Delhiből: Elrontotta a függetlenség ünnepét a Covid

Indiában különös hangulata van az augusztusnak. Jó áthajtani az óvároson észak felé, ahol tucatjával repülnek a papírsárkányok, a gyerekek és felnőttek a lapos háztetőn figyelik és irányítják repülésüket. Augusztusban, 15-én van az indiai függetlenség ünnepe is. Az indiaiak számára ez a nap mélyen átélt személyes történelmet jelent. Mindenkinek kicsit mást - azt, hogyan és hol élték meg, élték át szüleik, nagyszüleik, rokonaik azt az éjfélt, amikor Dzsaváharlál Nehru, az első indiai kormány miniszterelnöke bejelentette az ország függetlenségét. Sokan kívülről tudják és idézik a nyitómondatot: „Many years ago we made a tryst with history …” (Sok évvel ezelőtt találkoztunk a történelemmel…)

Dzsaváharlál Nehru beszédet mond India függetlenné válásának előestéjén, 1947. augusztus 14-én /// Történelmet írtak

Wikipédia / Közkincs

Augusztus 15-én felvonták a narancssárga-, fehér-, zöldszínű nemzeti zászlót az egyetemi lakótelepen is, ahol elénekeltük az indiai himnuszt. Nem voltunk sokan a tízperces ünnepségen, a lakóbizottság tagjai álldogáltak a zászló körül, ott volt még néhány tanár is. Ők voltak a belső körben, tőlük kicsit távolabb állt a lakóközösség éjszakai és nappali őre, Uméd és Asvini. Ők húzták meg azt a fehér krétavonalat, amely a zászlófelvonás ünnepélyes terét jelzi. A külső körben a lakótelepi kapu őrei és a takarítók voltak. Bobby a dhóbi, azaz mosó- és vasalófiú csak egy percre állt meg. Meghallgatta a nemzeti himnusz rövidített változatát (Dzsana gana Bhárata „Mindenek felett állsz és vezetsz minket Bhárata (India)”), majd elhajtott a biciklijén.