1 perc
2021.05.07. 12:00
A Lengyel Intézet online filmfesztiválján bemutatott filmek főhősei valamilyen vesztes helyzetből küzdötték fel magukat a sikerig, a népszerűségig vagy személyiségük kiteljesítéséig.
A túlzott fényáradat áramszünetet okozott 1924 decemberében – abban az időben, amikor még Edison is azt üzente Budapestre, hogy hisz Magyarország feltámadásában. A kereskedők azt kérték a pénzügyminisztertől, hogy karácsony előtt vasárnap is mérhessenek pálinkát, a politikus viszont azokat a tisztviselőket ostorozta, akiknek nem jutott karácsonyi jutalom. Erről is írtak a lapok száz éve.
Az alkoholfogyasztás nincs jó hatással az emlékezetre. Ennél újszerűbb és tanulságosabb is az, mi a helyzet fordítva.
Továbbra sem járnak jó idők azokra az oroszokra, akiknek megjegyzésük van a Putyin-rendszerre vagy a „különleges katonai műveletre”. Legyen bár balett-táncos vagy különleges ételeket készítő séf az illető. A humoristák fölteszik a kézenfekvő kérdést is: miért nem laknak az oligarchák földszinten? Végül maga KGBéla, az orosz ügynököknek szivárogtató magyar expolitikus is előkerül, aki mond valami fölöttébb érdekeset.
„A baj a világgal ott kezdődött, amikor ő ironikus lett” – mondja Lucifer az Úrról Esterházy Péter Mercedes Benz című drámájában, amelyet a Vígszínház a Házi Színpadán mutatott be. Az irónia valóban nem veszélytelen, ezt az író maga is megtapasztalta.
Természetben – épületeik politikai rendezvényekre való átengedésével – vár viszonzást a kormány az egyházi iskoláktól az elmúlt években felújításokra szánt támogatásért.
A magyar sütőipar klasszikusában ott van az elmúlt évszázad magyar történelme – ha már vajból nem jutott belőle. Hogyan lett a Koestlin-kekszből háztartási, és ha már a Győri leállította a gyártást, pótolni tudjuk-e a hiányt a konyhában?