Kovács Levente: Fehér ingben mentem be, szürkében mentem haza, annyira koszos a pénz

HVG: Árulja el, hogyan lehet három és fél év alatt banki pénztárosból vezérigazgató-helyettesnek lenni?

Kovács Levente: Azért kerülhettem ki az éjszakai pénztárból, mert tudtam, hogy pontosan hová kell pénzt küldeni Atlantába az olimpiára készülő vízilabdacsapatnak. Majd az informatikai tudásomnak hasznát véve előkészítettem az adatbázis-elemzés alapját a bankban, így lehettem néhány hét leforgása alatt pénztárosból ügyintéző. A fiók, ahová kerültem, a jegybank debreceni épületében volt, egyik oldalán büfé, a másikon a biztonsági őrök pihenője, szemközt a vécé.

Szerettem volna onnan kiszabadulni, ezért Amway-kazettákat szereztem, és ezekből tanultam, hogyan kell az ügyfeleket meggyőzni, hogy ide hozzák az összes pénzüket. Az így ellesett módszereknek köszönhetően a CIB legnagyobb betétgyűjtő fiókja lett a miénk, öntötték hozzánk a pénzt az emberek.

Emlékszem, volt egy gyógyszerésznő, aki ötször fordult, hogy elhozza az összes megtakarítását. Korábban soha nem volt példa arra, hogy egy bankfiók teljes beruházási költsége megtérült kilenc hónap alatt.

Látva a sikerünket, azt mondták a vezetőink, önálló fiók lehetünk egy jobb helyen, én pedig nemsokára vezérigazgató-helyettes lettem.