A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Mekkora a valószínűsége annak, hogy az egyik szavazókörben épp annak az ellenzéki pártnak a jelöltjére ne szavazzon senki, amelyik pártlistán a helybéli választók favoritja volt? Megengedhető-e, hogy egy kistelepülés köztiszteletben álló lelkésze a rokonainak mondott, határon túlról hozott társaival a személyazonosság igazolása nélkül szavazzon? – Józan ésszel nézve mindkét eset abszurd, mégis megtörtént az előző parlamenti választásokon, ám egyiknek sem lett következménye. Ilyeneket és hasonlókat gyűjtött csokorba nemrég a Szabad Európa hírportál választási csalásokat elemző cikksorozata.
Bár az egyedi csalások szoros verseny esetén egy-egy körzetben a választások végkimenetelére is döntő hatással lehetnek, a szakértők abban egyetértenek, hogy a legnagyobb veszélyt maguk a ma hatályos szabályok jelentik a választások tisztaságára. A Fidesz 2010 után mindent megtett azért, hogy neki lejtsen a pálya.
