Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Ahogy terjed a rothadás a háborús kudarc után, úgy veszít hatalmából a Kreml, a nyugtalan régiók fel fognak lázadni ellene – jósolja a konzervatív brit The Timesban Edward Lucas, aki úgy ismeri Kelet-Európát, mint a tenyerét. Ő is úgy látja, hogy az invázió teljesen megfeneklett, hatalmasak a veszteségek, az orosz erők nem jutnak előbbre, hiába veszik elő már a harmadik tervet. A Kreml most már ott tart, hogy azzal is megelégedne, ha megtarthatná a donyecki régiót, amely már eddig is az ellenőrzése alatt állt.
A mozgósított 190 ezer katonából eddig legalább 40 ezer vesztette életét, sebesült meg vagy adta meg magát. Különösen súlyos, hogy mennyi hadfelszerelés vált használhatatlanná. A világ alábecsülte az ukránok erkölcsi erejét, hatékonyságát, ugyanakkor túl sokat gondolt az orosz hadseregről. Ben Hodges, az USA európai csapatainak korábbi parancsnoka is csak vakarja a fejét: hogyan tévedhetett ekkorát?
