Eleget turkáltunk a saját sebeinkben. Oly sokat, hogy lassan úgy érezhetjük, a magyar az egyetlen nép a világban, amely juszt se hajlandó felnőni, szembenézni tévedéseivel, és belátni, hogy nem érv semmilyen hülyeség mellett az, hogy régen is úgy volt. Pedig Anglia éppen hét határra szóló bohócfesztivállal ünnepli, hogy már jó régóta ül a nyakán II. Erzsébet.
Az ünneplésnek, ahogy magának II. Erzsébetnek, természetesen semmi felfogható értelme nincsen. Nem győzelemre emlékeznek, nem is tragikus vereségre vagy katasztrófára, csak arra, hogy hetven évvel ezelőtt lépett trónra ez az asszony, hogy aztán hetven évig ne csináljon semmi említésre méltót. Erre lehetősége sem volt persze; nem kérem én számon, hogy miért nem igázta le Írországot – de hát épp ezért annyi ünnepelnivaló sincs a pályáján, mint egy kisvárosi polgármesterén.
