A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Kihátrálni készül a kormány „az évszázad üzletéből”, azaz a paksi erőmű bővítéséből – hallani egyre gyakrabban az atomenergetikában jártas szakemberektől. Szerintük erre utal, hogy a projektet csak ímmel-ámmal finanszírozzák a költségvetésből, a pandémiára hivatkozva tologatják az esedékes feltőkésítésre szánt milliárdokat, és láthatóan döcögősen halad az előkészítés.
Való igaz: ahhoz képest, hogy eredetileg 2024–2025-re tették a két új blokk üzembe helyezését, magából az építkezésből még semmi sem látszik, s most 2029–2030-as rajttal lehet kalkulálni. A munkálatokat alapvetően három dolog hátráltatja: az oroszok a vártnál lassabban rakták össze már a projekttervet is; majd – a keleti és nyugati műszaki sztenderdek eltérése miatt – az uniós jóváhagyással akadtak gondok; végül a magyar szakhatóságok is igyekeznek kihasználni minden, a jogszabályokban nekik biztosított percet, mielőtt ráütik pecsétjüket a papírokra. Az Országos Atomenergia Hivatal például kivárta a maga 15 hónapját, aztán tavaly ősszel – némi meglepetésre – rábólintás helyett hiánypótlást kért.
