Tóta W.: Fenyőünnep Krisztus után

Mire ez a lap megjelenik, a legtöbb háztartásban már bekészítve vár a karácsonyfa, hiszen a Megváltót egy fenyőre feszítették fel. Illetve... az később volt. Akkor a fenyő alatt született. Vagy jászolban? És miért vittek be oda egy fenyőfát? Egyáltalán, minek van ez az egész?

Az ajándékozást értjük, ahhoz nem kell sok bibliai műveltség. Közismert, hogy miután a kis Jézus felsírt a tűlevelek között, megjöttek a háromkirályok, és elemes játékokkal, bőrdísz­műves termékekkel és félédes borokkal halmozták el, hiába morgott Mária, hogy pelenkára volna szüksége meg egy valamirevaló férfire.

Rég volt, tán igaz se volt.

Szinte biztos, hogy nem. A dátum bevallottan kamu, ezt az egyházak sem vitatják. A Jézus-mondakör maradékát pedig lassanként visszateszi a mesekönyvek közé Európa népe. Ezen nemigen lehet változtatni, bármilyen kényelmetlen is annak, aki még hisz. Hiába az állami támogatás, az iskolák lenyúlása, a rádiófrekvenciák – és ugyanilyen hatástalan az életvitelszerű példamutatás. Ferenc pápa egy jó ember – ez a közmegegyezés, de nem folytatódik azzal, hogy irány a templom. Elég belegondolni, mit érne, ha a Jupiter-kultuszt erőltetné állam és iskola: sokan eljátszanák a jutalomfalatért, sokan lázadnának, de eggyel se többen hinnék, hogy igaz. Hiszen már ránézésre is dajkamese.