Tóta W.: Mi hazánk

Letaglózó és fájdalmas kisebbségben maradni.

Úgy sír az ellenzéki tábor, mintha egyedül lenne az éjszakában, mint a kis Vuk.

Pedig egymillió-nyolcszázezer ember, az nem kevés. Abból kijön például egy Lettország. Egy Észtország bőven. Mutogatnak is ezekre és más északi meg nyugati célterületekre a megszomorítottak, hogy mindenhol jó, de legrosszabb otthon. Hogy itt élni nem lehet, hol zsarnokság van. Föléjük tornyosul fenyegetően a szűk egymillióval népesebb tömeg. Semminek és senkinek érzik magukat, holott az arány nem kétharmad a morzsához, hanem másfél az egyhez.

Révész Sándor: A hazugság napja

Nem kell az önvádba belesüllyedni. Az eredmény mindenekelőtt a kormánypárt bűne. Nem az ellenzéké és nem a társadalomé, melynek többségét megfosztották attól a lehetőségtől, hogy kiemelje a fejét a hazugságok tengeréből. Vélemény.

A valós kép ennél is szívderítőbb. Elárulok egy jó hírt: nem minden fideszes kutyafejű tatár, aki kiszívja a véredet és megerőszakolja a kutyádat. Azok a migránsok. Van egy jellegzetes optikai illúzió, hogy a sajátjaink kompromisszumait mellékes apróságnak tartjuk. Az ellenfélét azonban úgy értelmezzük, hogy aki oda szavaz, az egyetért a hajléktalanok vegzálásával, az oroszbarátsággal, és direkte drukkol a korrupciónak. Az ilyen ember gonosz, tehát két és fél millió mindenre elszánt brigantival élünk együtt, ott lehetnek bármely bokorban.

A mieink futó karlendítései, vállalhatatlan vagy értelmetlen mondatai és ingatlanmutyijai viszont felfújt botlások, amelyeket nem szeretünk, de elfogadunk a nagyobb jó vagy a kisebbik rossz érdekében. Nos, pont így gondolkodnak odaát. Nekik Orbán tűnik jobbnak, összevetve mindent. Az a minden hol tudatlanság, hol egy rakás hazugság, máskor józan számítás. Megvan a véleményük, de úgy gondolják, helyesen döntenek. Ebben alighanem tévednek, de nem érdemes aljasságból eredeztetni a választásukat.

Na, mindjárt kellemesebb ország ez itt, nem igaz? Mégsem akar felkoncolni a buszsofőr!