Para-Kovács Imre: Négyéves terv

Minden negyedik évben, miután kiderül, hogy az ellenzéki összefogásnak nem kell nevet változtatnia, és Semjén Zsolt is kikászálódott a Kossuth-nóta delíriumából, azaz a kereszténydemokrácia építése a megszokott mederben folydogálhat tovább, valaki előáll, és enyhe szemöldökrángás közepette kifejti, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere végre elindulhat a konszolidáció útján, a velőtrázó győzelem alkalmat kínál a miniszterelnöknek, hogy puhítson a diktatúrán.

Ilyenkor levesestányér méretűvé kerekedik a szemem, és lelki füleimmel hallom, hogy a távolban felsír egy pszichoterapeuta. A végtelen naivitás és a csalfa remény még a legértelmesebb embereket is képes ilyen kijelentésekre sarkallni.