Nem a korrupció a Fidesz legnagyobb bűne, hanem hogy az elmúlt évek aranykorát nem arra használta, hogy megváltoztassa a gazdaság szerkezetét. A nemzeti burzsoázia semmit sem talált ki, csak beleült a készbe – mondja a Reményik Kálmán, a Nemzeti Infrastruktúra-fejlesztő (NIF) volt vezetője, aki kirúgása után sajtkészítőnek állt, a Vászolyi Sajtmanufaktúrában saját kezűleg készíti díjnyertes termékeit. HVG-portré.
HVG: Csúnyán rúgták ki a NIF-től, amit hosszas pereskedés követett. Megviselte?
Reményik Kálmán: A pár milliós, nem is az én szintemen zajló szoftvervásárlás ócska ürügy volt. Tudtam, hogy mindenkit ki fognak rúgni a kormányváltás után, és igyekeznek megzsarolni. A járandóságom harmadát ígérték, amit azért nem fogadtam el, mert azzal elismertem volna, hogy vaj van a fejemen. Az meglepett, hogy bár megnyertem jogerősen a pert, a Kúria visszadobta, másodszor is megnyertem, ezután a Kúria megváltoztatta a jogerős ítéletet. Személyes bosszú volt attól, akinek a kifizetőhelyként működő cégét kivettem a rendszerből. Elhatározta, hogy tönkretesz.
HVG: Elkeseredésében lett sajtkészítő?
R. K.: Dehogy! Már 2009-ben ki akartam szállni, nagyon nagy stressz egy ekkora vállalatot irányitani, de az cserben hagyás lett volna. Nem lettem gazdag, de minden megkeresett fillérre büszke lehetek, és ez fontos, a lopott pénzt lehet élvezni, de nem lehet büszkének lenni rá.
Börtönbe zárták Oroszországban, megkínozták Fehéroroszországban, farkasszemet nézett Putyinnal, de a saját démonaival nem sikerült megküzdenie.
Néhány szón, gesztuson múlt, hogy 1990-ben sikerült megfékezni Marosvásárhelyen a halálos áldozatokat követelő román-magyar összecsapásokat, és nem borította el egész Erdélyt az erőszak.
Batházi Tamás szerint Wladár Sándornak szexuális viszonya volt a húsz éve elhunyt, hírhedten keménykezű Széchy Tamással.
A volt igazságügyi miniszter elmúlt másfél éve került fókuszba.
Szamosvölgyi Péter gyáva senkinek nevezte az őt kritizáló hozzászólót.
