A környezettudatos gazdákra is lesújtott az állam az extraprofitadóval

Besárgult a fél ország a sütőtöktől, annyit ettek belőle az emberek 1952 és 1953 fordulóján. Akkor volt ugyanis utoljára olyan, vagy legalábbis hasonló aszály Magyarországon, mint idén. Így emlékszik vissza a hajdúszováti sertéstelep tulajdonosa, Juhász István az ínséges időkre, amikor fejenként 12 deka kenyérért állt sorba a testvéreivel, és a hiányzó gabona pótlására a gebékké aszalódott lovaktól vették el a sütőtököt, hogy valamivel betömjék a saját korgó gyomrukat.

Ma már a telep kétezer kocáját és az évente lassan 40 ezer hízósertést az éhezés veszélye nem fenyegeti, de a dráguló takarmány és az egy év alatt sokszorosára növekedett energiaárak megdézsmálják a kétmilliárdos árbevételű cég profitját. Mivel azonban a hajdúszováti gazdaság egyike annak a néhány tucatnak, amely csaknem másfél évtizede biogázüzembe fektetett, logikusnak tűnik a feltételezés, hogy nekik most egy kicsit könnyebb, mint a versenytársaknak. Legalább az áramból és a hulladékhőből saját maguk megtermelik azt a mennyiséget, amely a kellemes meleget igénylő újszülött malacoknak szükséges. Csakhogy a biogázüzem – az állami beavatkozásoknak köszönhetően – nemcsak áramot, hanem veszteséget is termel.