"Elapadnak a tartalékaink, nem tudom, mi lesz velünk" – csökken az ukrajnai menekültek iránti szolidaritás

Háromezer eurójába került a magyar határhoz közeli kárpátaljai faluban élő Lacinak, hogy „megállapodjon” az ukrán illetékesekkel, ne vigyék el katonának, noha már besorozták. A pénzért cserébe átmenetileg törölték a rendszerből, de figyelmeztették, tűnjön el, mert újra érte fognak menni. Így tett, átszökött a zöldhatáron Magyarországra, ami nem veszélytelen manőver. A felesége később, immár legális úton követte. Azt hitték, pár hét lesz az egész „kiruccanás”, de már több mint fél éve itt élnek egy, a budapesti agglomerációhoz tartozó településen, albérletben. A lakást kedvezményes áron kapták meg, időkorlát nélkül.

Az eddig a mezőgazdaságban dolgozó Laci az építőiparban talált munkát, maga kérte, hogy ha lehet, feketén, mert támogatnia kell az otthon maradottakat is. Most viszont orvoshoz kellene mennie, ezért kénytelen lesz elkezdeni fizetni a járulékot. Felesége egy konyhán dolgozik bejelentett alkalmazottként – a hazájában sérült gyerekekkel foglalkozott. Gyakran gondol az otthoniakra, ahol „egyre nagyobb a pánik”.

A falujukban eleinte nem fogadták el a segélyszállítmányokat, büszkén mondták, vigyék a szegényebbeknek, most viszont már alig várják, hogy karácsony előtt jöjjön valamilyen adomány. Bármi lesz is, Laciék a háború után hazamennének, feltéve, hogy nem vár büntetés azokra, akik nem álltak be katonának.

"Úgy érezzük, hogy ez a helyes döntés" - hazatérő ukrán menekültek a lengyel-ukrán határon

Az emberek tudják, hogy a visszatérők magas száma nem azt jelzi, Ukrajna tényleg biztonságos. Tudják, hogy haborúban érkeznek vissza, és ennek ellenére haza akarnak menni. Riportunk a lengyel-ukrán határról.