Nagyjából egyetértek önnel... – Tamás Gáspár Miklós interjúja saját magával a HVG-ben, 1993-ban
Hérakleitosz példabeszédét a világ egyre változásáról, a kétszer nem lehet egyazon folyóba lépni tételét egykoron úgy fordította le magának egy igyekvő diák, hogy „csak az az állandó, hogy semmi sem állandó”. Más a tételt megtoldotta még azzal is, hogy nemcsak a folyó változik, hanem a belelépő láb is. A valóság – és benne az azt tükröző-értelmező tudat – az utóbbi években (Magyarországon is) felpörgött változásai közepette filozófus legyen a talpán, aki meglátja a konstanst. Ezúttal Tamás Gáspár Miklós, a parlamentben szabaddemokrata színekben helyet foglaló, de magát konzervatívnak (is) valló képviselő tette fel kérdéseit a Filozófiai Intézet igazgatójának, Tamás Gáspár Miklósnak (45 éves) – és viszont. Az alábbi cikk a HVG 1993. december 25-i számában jelent meg, a most elhunyt Tamás Gáspár Miklósra emlékezve közöljük újra.
Az elhunyt Tamás Gáspár Miklós néhány emlékezetes írását, illetve haláláról írt cikkeinket itt gyűjtöttük össze.
TGM: Ön mostanában folyton arról beszél – hol halkabban, hol hangosabban –, hogy nem sikerült a demokratikus fordulat, a rendszerváltás. Hogy a csudába lehet ezt megállapítani? Honnan ez a határozottság?
T. G. M.: Egészen kellemes állapot az, amikor az ember sejti: ha kételyei támadnak, akkor lesz derűlátóbb; hiszen kételyről akkor szoktunk beszélni, ha valamelyik jót ígérő bizonyosságunkban támadnak repedések. Tehát nagyon boldog vagyok, ha okom van kételkedni. Megállapítani azt, amit ön szerint megállapítottam, nem olyan nehéz. Az 1988–1989 előtti állapothoz képest néhány tényező megváltozott, méghozzá azok, amelyeket meg akartunk változtatni. Például a szólásszabadság. A szabad nyilvánosság élménye velőtrázó volt, orgasztikus és katartikus. Ki boldog tőle? Sem az, aki sokallja, sem az, aki kevesli. Duzzoghatnak a rendszerváltók: az intenzív boldogtalanság tagadhatatlan.
Elhunyt Tamás Gáspár Miklós
A filozófus-közíró, egykori rendszerváltó politikus 74 éves volt. Hosszú betegség után elhunyt Tamás Gáspár Miklós filozófus. A HVG rendszeres szerzője 74 éves volt. Tamás Gáspár Miklós - ahogy az ország ismerte: TGM - Kolozsvárott született 1948-ban. Itt szerzett filozófiai diplomát, majd 1978-ban költözött Magyarországra. Előbb az ELTE bölcsészkarán tanított, ahonnan ellenzéki megnyilvánulásai miatt távolították el.
TGM: Ön azt is mondja néha, hogy ha a mai vélekedéseket vesszük szemügyre, abban is kételkednünk kell, hogy egyáltalán a szabadságot akarta-e Kelet-Európa, amikor egy pöccintéssel véget vetett a kommunista rendszernek. Én nem ezt tapasztaltam. Amikor vígan és lelkesen részt vettem a „négy igenes” népszavazás kampányában, látni és érezni véltem, hogy intenzív szabadságvágyam nem holmi marginális vagy szubkultúrás jelenség, hanem honfitársaim jelentékeny részétől osztott általános meggyőződés; kiderült az is, hogy az állítólag tájékozatlan és közönyös magyar nép – hogy utálom ezeket a lenéző banalitásokat! – mennyire érzékeny az alkotmányjogi finomságok iránt. Mindenki tudta, miért kell az államelnököt csak a szabad parlamenti választások után pajzsra emelni. Szabadságunk az MDF & Co. ellenére sokkal szélesebb terjedelmű, mint volt; semmi ok boldogtalanságra.
T. G. M.: Nagyjából egyetértek önnel. Magam is azt állítom, hogy az eléggé diffúz szabadságvágy valamennyiünket eltöltött, a diktatúra néhány makacs hívén és pár javíthatatlan fasisztán kívül...
TGM: Tudna említeni néhány ismertebb fasisztát?