Volt már erőltetett iparosítás Magyarországon – nem tanult belőle az Orbán-rendszer

„A nehézipar valószínűleg azért »nehéz«, mert nehéz volt megteremteni, nehéz fenntartani és nehéz lesz megszüntetni” – foglalta össze sommásan a véleményét az 1945 utáni magyarországi iparfejlesztésről és adott pontos látleletet a magyar helyzetről 1989-ben Papp József közgazdász. Az erőltetett iparosítás szlogenek szintjén a „vas és acél országát” ígérte ugyan, ám ennek korántsem voltak meg a feltételei, ezért nem is sikerülhetett, viszont a források elszívásával más iparágak fejlődése elől elzárták az utat.

A kommunista gazdaságpolitika 1949-ben fordult rá az alapanyaggyártó nehézipar mérték nélküli fejlesztésére, aminek korábban alig volt hagyománya. Az észszerűség inkább azt diktálta volna, hogy a meglévő feldolgozó-, gép-, híradástechnikai és élelmiszeripart kellene fejleszteni, mindez az alapanyaggyártás helyett jobban szolgálta volna a modernizációt is. A Rákosi Mátyás-féle kommunista vezetés azonban a szovjet iparpolitika kritikátlan másolását tartotta szem előtt. A „vas és acél országa” szlogen azonban nem Rákositól, hanem a gazdaság irányítását végző Gerő Ernőtől származik, aki ebben is az országot vezető pártfőtitkár teljes támogatását élvezte.