Háború Ukrajnában
Több mint három éve tart már az orosz-ukrán háború. A frontvonalak mára lényegében befagytak, a konfliktus mégis eszkalálódni látszik, ahogy a háborús felek igyekszenek minél több szövetségest és fegyvert szerezni, illetve több országot bevonni a konfliktusba. De vajon mi lesz döntő: a fegyverszállítmányok, a szankciók, vagy esetleg a béketárgyalások? Meddig tartanak ki az ukránok és meddig tűri az orosz társadalom a veszteségeket? Cikksorozatunkban ezekre a kérdésekre is igyekszünk válaszolni.
Timothy Snyder, akinek szakterülete a fasizmus, a totalitarianizmus, valamint Kelet-Európa, emlékeztet arra, hogy a háború elején Amerika habozott, mert félt, hogy csak elmélyíti a konfliktust, ha Kijev oldalára áll. Ám ennek az árát emberéletek tízezreiben lehet mérni, nem beszélve az akkor elfoglalt és azóta is az agresszor kezén lévő ukrán területekről. De idetartoznak a kínzókamrák, valamint az elhurcolt gyerekek üres otthonai is.
Viszont Moszkva azóta sem mért atomcsapást, pedig hányszor beszélt róla. Elemzők rámutatnak, hogy egy nukleáris robbantás semmiképpen sem jelentené Oroszország győzelmét, mert a Nyugat drámai választ adna, a Kreml urából pedig pária lenne. Ám az már önmagában fegyverrel ér fel, hogy az orosz vezetés napirenden tartja a legveszélyesebb eszköz bevetését.
