Lassan elviselhetetlenné válik a nyomás a határon, világosan ki kell mondani, hogy Európa nagy veszélyben van, sürgősen cselekedni kell – mondta Orbán Viktor, amikor legutoljára az uniós állam- és kormányfők elé került a téma Brüsszelben. Arra senki sem gondolt, hogy a cselekvés a magyar hatóságok által elfogott és elítélt, külföldi állampolgárságú embercsempészek szabadon engedése lesz.
A magyar börtönajtók annak ellenére nyíltak és nyílnak meg sok száz bűnöző előtt, hogy semmilyen intézményi garancia nincs arra, hogy az ország elhagyása után ne folytassák azonnal azt, amihez értenek: az Európába illegálisan beutazni akarók átszállítását a schengeni külső határon.
Szinte az amnesztiával felérő lehetőséget kapnak a magyar kormánytól a Magyarországon embercsempészet miatt elítélt külföldiek, köztük olyanok, akik szervezett bűnözői csoportok tagjai: szabadon távozhatnak a börtönökből, a magyar állam pusztán annyit kér tőlük, hogy 72 órán belül hagyják el az országot. Azt rájuk bízzák, hogyan tesznek eleget ennek. Az is csak rajtuk múlik, hogy letöltik-e a fennmaradó büntetésüket ott, ahová végül mennek. A hazai börtönökben mindez feszültséget okoz a rabok között, hiszen ugyanazért a bűncselekményért ülő magyarok nem szabadulhatnak, ami szerintük diszkrimináció. Különösen azok után rossz az üzenete ennek a lépésnek, hogy a terrorizmusért elítélt Budaházy György is kegyelmet kapott, amit a nem erőszakos bűncselekmények miatt elítéltek néznek értetlenül.
Sok, részben kreatív magyarázat hangzott el az európai partnerek felháborodását kiváltó döntés okáról a kormánytagok részéről. Rétvári Bence belügyi államtitkár például azzal érvelt, hogy Magyarország nem is tehet mást, mert Európa nem járul hozzá a határvédelem költségeihez, viszont büntetést oszt a börtönök túlzsúfoltsága miatt.
Pedig a tagállamok néhány hónapja döntötték el, hogy a külső határok megerősítése érdekében azonnali, gyakorlati lépéseket tesznek, és külön keretet hoznak létre, amit a határőrökre és a meglévő infrastruktúra fenntartására lehet költeni. Az osztrák kancellár értelmezésében, bár új vagy erősebb kerítést nem lehet ebből építeni, karban lehet belőle tartani a jelenlegi határzárat, és az így megspórolt pénzen a tagállamok fejleszthetik a kerítéseiket.
