Tóta W.: Ország fóliában

Megindult a razzia. Elszánt közegek rajzanak szét az országban, és éberen ellenőrzik a könyvesboltokat: le van-e fóliázva minden, ami gyermekvédelmi szempontból aggályos. Visznek földmérőt is, mert ha kétszáz méternél közelebb van a templom a fóliátlan irodalomhoz, attól szakrális antianyag-robbanás következhet be. Akkor is, ha a templom rég üres, egyébként nem függetlenül attól, hogy a kereszténység ilyen fóliaellenőrök képében jelenik meg manapság.

– De hát akkor nem lehet Mici a neve! Miért hívod Micinek? – kérdezi a mesélő Róbert Gidát a mackójáról, aki pedig fiú. – Mert úgy hívják. Nem érted, hogy úgy hívják? – kérdez vissza a gyerek értetlenül, mire a szerző pironkodva meghátrál, ahelyett, hogy a helyszínen megbírságolná Róbertet, esetleg lefóliázná a száját. Ez még mindig a legnépszerűbb mesekönyv a világon, generációk nőttek fel rajta, és túlélték tömeges nemváltás nélkül. A második legnépszerűbbről, a kis hercegről ne is beszéljünk: ő annyira genderfluid, hogy szinte mindig nő játssza, továbbá egy növénybe szerelmes.

Kovács Bálint: Főispán úr, ellepték a vármegyét a buzik!

Pedig jó ötlet ez a könyvfóliázósdi, csak akkor már rendesen kéne csinálni. Vélemény.