A Pride volt az Orbán-rendszer temetési menete
A rendszerváltás idejének hangulatát lehetett érezni abban a tömegben, ahol a legtöbben legfeljebb gyerekek voltak akkoriban.
Sólyom László drótposta címében egyéb karakterek mellett egyetlen, de levélcímben szokatlan szó, a „vilagvege” szerepel(t). Sólyom, értetlenségemre, anélkül, hogy rákérdeztem volna, említette, levélcímében Weöres Sándort idézi. Weöres amúgy szívesen használta a világvégét, műveiben többször is említi, mégpedig eltérő jelentésekkel úgy, hogy világ vége, de úgy is, hogy világvége. A forrást csupán valószínűsíteni tudom, jó szívvel választhatta akár keresztény-buddhista testamentumként: „Zöld csoda-fény dereng az égen,/ a világ vége látszik most ide./ Szép könyvemet lassan becsuktam,/ belédobtam a boldog semmibe.” (Rongyszőnyeg) Akár magába záródó értelemmel: „A világvége recseg a fülünkbe./ De akár közvetlen ősidőben,/ nád-erdőként hajladozunk,/ pókként saját szívünkből/ magunk köré fonjuk tanyánkat.”.
A Sólyom-életmű tartalmilag-terjedelmileg hatalmas, kerek és lezárt.
Szerzője – ritka ez a magyar rónán, mint a fehér holló – egészében megformáltnak tartotta, elégedett volt vele. Emiatt is tehette meg, hogy jó hosszú életszakaszra ellépett mellőle. Élete utolsó tíz évében, miközben liberális és konzervatív demokrata barátai és baloldali kritikusai is újabb, lehetőleg harcos, rendszerkritikus alkotmánypolitikai filippikákat követeltek tőle (miközben elfogadtam, én sem örültem a közéleti elcsendesedésnek), egyetlen nyilvánosságnak tett gesztussal engedte el a jogot, de még talán az alkotmányt is, érdeklődése új, részben magánérdekű, részben teológiai természetű tárgyak felé fordult.
További szempont – ez is a való –, hogy mindig többé-kevésbé ellentmondásos volt viszonya tudománya tárgyához, a jogi jelenséghez. Ellenben egész életében szenvedélyesen izgatta a jog és a nem jog határvidéke, a szabályok igazolhatósága: az előttesség, és a mögöttes moralitás. Már első jelentős művében (A személyiségi jogok elmélete, KJK, 1983. 343.o.) vissza-visszatér a mottóul választott Illyés-vershez „Jogot tehát az árnyalatnak,/ melyben a holnap rajza áll/ s a kivételnek/ mely holnapra talán szabály” (Óda a törvényhozóhoz).
Rendszerváltók30 - Sólyom László: Nem barátkozom könnyen, nehezen tegeződöm
Az első szabad választások első fordulója után az Alkotmánybíróság helyettes elnökeként nem kommentálhatta volt pártja, az MDF győzelmét, de otthon feleségének azért elmondta, mit érez. A HVG 1990 áprilisában készített portréinterjút Sólyom Lászlóval, ezt közöljük most újra, változtatás nélkül. /// Sorozatunk a modern Magyarország meghatározó évének meghatározó szereplőiről szól.
