Parászka Boróka: Kohlhaas útján

Másfél évtizede ugyanaz a történet ismétlődik. A Corvinusról kirúgott Ádám Zoltán harcát látva ezért keríti az embert hatalmába ismeretlenül is az aggodalom érte. Hányszor megéltük már, hogy a törvénytisztelő polgár, bár előre láthatóan, mégis ki nem védhetően összetűzésbe keveredik a hatalommal! Volt magánélete, üzlete, hivatása, de mindez jóvátehetetlen károkat szenved a harcában. Régi, békés életét egyik pillanatról a másikra veszíti el, amikor a közéleti arénában találja magát, és ott kénytelen élet-halál harcot vívni.

Egy tollvonás, és többé már nem legeltetheti ott az állatait, ahol joga van. Vagy elkobozzák a jószágait, mint történt a reformáció idején az őt ért sérelmet dühödten számonkérő Kohlhaas Mihállyal.

A módszerek finomodhattak, az önkény maradt.

Látjuk, ahogy kivásárolják, elmutyizzák, elorozzák a földet, amelyért a jogkövető átlagember megdolgozott. Ahogy kicsavarják a kezéből a mikrofont, elviszik előle a szerkesztőségi íróasztalt. Ahogy ellehetetlenítik, nem láthatja el úgy a betegeit, ahogy kötelessége lenne: túl sok a páciens, kevés a gyógyszer, megfelelő minőségű műszer, kórterem. Ahogy a tanár elől elfogy a kréta, elkorhad a katedra, feje fölött beomlik az iskolatető. A kutató orra előtt bezárják, átszervezik a kutatóintézetet, megvonják tőle a kutatásra szánható pénzt.