Kell-e hasznosabb ajándék egy szürkülő, unalomba fulladó autokráciának, mint az autokrata egyik hűséges szolgájának ezüsttálcán felszolgált feje? Aligha. Az ilyen áldozat a legfáradtabbakat is felcsigázza, a hétköznapok nehézségei közt kételkedni kezdőket visszarántja és a túl messzire merészkedők orrára koppint. A hatalomtól megrészegülteknek mámort adagol.
L. Simon László leváltása a Nemzeti Múzeum éléről valódi politikai ajándék a rezsimnek, és különösen Orbán Viktornak, aki elakadt bőszen hirdetett utcai harcában. Nyomában lihegnek Európa-szerte az új autokraták, akik fiatalabbak, ötletesebbek, mint ő. Mint az új terminátormodell, úgy jelentkeznek be az Illiberális Éllovas 2.0-s szerepére. Pedig a magyar miniszterelnök másfél évtizede dolgozik azon, hogy az európai szélsőjobb új vezére, szellemi atyja lehessen. És most, hogy talán elképzelhető szélesebb populista európai diadal, napról napra messzebbre sodródik a céljától. Kazahsztánban lesz modell, nem Brüsszelben.