Para-Kovács Imre: Trón és pénztár

Osztie atya Bibliája vagy nyomdahibás, vagy valami limitált példányszámú különkiadás lehet, hiszen egyébként kénytelen lennék blaszfémiának minősíteni azon – Perintfalvi Rita teológus által idézett – kijelentését, miszerint akik nem a Fideszre voksolnak, kizárják magukat a hívők közösségéből. Mindenesetre tevékenysége kiválóan példázza azt az egymásra találást, ami a Fidesz és a katolikus egyház között létrejött: az állampárt vezetői úgy tesznek, mintha hinnének Istenben, a katolikus egyház pedig úgy tesz, mintha elhinné.

A zavartalan ügymenet szempontjából ugyanis teljesen mindegy, hogy van-e bármilyen valós tartalmuk a kereszténydemokráciáról fecsegő megnyilatkozásoknak, hiszen a banki tranzakciók mentesek a lelki jelenségektől, a pénzért szavazókat stratégia zavartalanul működik, még a vészesen fogyatkozó hívők sem tudják megzavarni a konstrukciót.

A 90-es évek elején meglehetős szimpátiával figyeltem az egyházak feléledését, mert – ateistaként is – azt gondoltam, a természetes felszívódási folyamat (a felvilágosodás általánossá válása, az istenhit kollektív pszichózisának perifériára szorulása, majd megszűnése, a vallások feledésbe merülése) a szocialista emberkísérlet által történt radikális és barbár siettetése több kárral járt, mint haszonnal, a Homo sapiens kulturális evolúciója még nem érkezett azon szakaszába, ahol képes elboldogulni az igazsággal, ezért szüksége van láthatatlan barátokra.