Ragaszkodnunk kellene ahhoz, hogy folyamatosan napirenden maradjon az eutanáziáról folyó beszélgetés – mondta Visky András író, egyetemi tanár, Visky Ferenc református lelkipásztor fia. Hívőként nem hajlandó dogmatikus módon viszonyulni a kérdéshez, és elmondja azt is, miért nem tekinthető mintának Krisztus szenvedése a kereszten. Ő már feltette magának a kérdést, hogy mit jelent megadni egy testnek a végső tiszteletet, mert úgy érezte, a lélegeztetőgépek képtelenek ezt megtenni. Interjú.
hvg360: Mit gondol az eutanáziáról?
Visky András: Ez a nagyon általános kérdés is mutatja, milyen nehezen tudunk beszélni róla. A Karsai Dániel ügyével kapcsolatos vitákat nézve azt látom, nem tud kialakulni egy közös nyelv, ha hitbéli meggyőződéseket, intézmények által vélelmezett dogmákat szembesítünk egy személyes történettel. Olyannyira különbözik a két nyelv, hogy köztük a távolság áthidalhatatlannak tűnik. Majdhogynem tragikus a közös jelentések elmaradásának tapasztalata.
Az eutanázia kérdése személyesen nekem akkor vetődött fel, mikor Lídia nővérem lélegeztetőgépre került a Semmelweis Egyetem Neurológiai Klinikáján. Tudatában volt annak, milyen irányt vehet a műtétje, úgy érezte, nem kell minden határon túl harcolnia az életéért, sokszor hangoztatta, készen áll a halálra. Amikor egyik alkalommal kijöttem tőle, elhatároztam, hogy tennem kell ebben az ügyben valamit, rendelkeznem kell önmagam felől.
hvg360: Hogyan? Az aktív eutanázia Európában nagyon kevés helyen elfogadott.
V. A.: A passzív eutanáziáról lehet nyilatkozni, és én ezt is lehetőségnek gondolom. Bár azt is olvasom, hogy viszonylag ritkán történik meg, mert meglehetősen bonyolult a bürokratikus eljárása.
Van még egy nagyon személyes történetem az eutanáziával kapcsolatban. Apám 87 évesen – szellemileg tökéletes állapotban, penge intellektussal – magához hívott engem és Péter testvéremet, aki ráadásul szintén lelkész, és bejelentette, hogy nem akar tovább élni, és miután ezt eldöntötte, már nem is fog sokáig.
1978 óta egy és ugyanaz a kérdés: lehet-e valaki olyan jó Superman, mint amilyen Christopher Reeve volt Richard Donner filmjében? Bryan Singer és Zack Snyder bicskája beletört, most James Gunn a kutyakártyát is kijátssza, hátha neki sikerül a lehetetlen. Mozikban a 2025-ös Superman.
Két tankert is megtámadtak a jemeni húszik pár nap leforgása alatt a Vörös-tengeren. Az akciókról és a süllyedő hajókról látványos videókat forgattak.
A hízelgést és a fenyegetést felváltva alkalmazva szavaztatta meg a republikánusokkal Donald Trump a „gyönyörű” költségvetési törvényt.
Az elnök nem vette jó néven, hogy korábbi szövetségese harmadik politikai erőt alapítana. Hogyan babrálhat ki Elon Musk Donald Trumppal?
